Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

tak-e, vagy két gazda igásállatait fogták be. A jobbágyok nagy többségének egy pár igavonó állatja volt: egy-egy faluban csak egy-két gazda rendelkezett többel. Ilyen esetben nem tudjuk, teljes vagy fél szántórobotnak számolták-e el. Az őszi gabonák alá történő vetést az uradalom mindenkor meghatározta. A bólyi uradalomban a szántást szeptember elején elkezdték, a vetést október 2-ig kellett befejezni. Az uradalom a jobbágyok robotját kerületenként szervezte: az igásröbotot szántás, boronálás és vetőmag kihordása szerint osztotta szót. Külön kiemelte, hogy a vetésre megfelelő embereket jelöljenek ki.

9 A jobbágyok gabonaföldjeinek elvetésére csak az után került sor, ha az uradalom a munkákkal már készen lett. Az uradalom az őszi vetések alá háromszor szántott: ugarszántás, (május-június), keverőszántás (aratás, nyomtatás időszaka) és a gabona alá való szántás.

10 A jobbágyok a sok robot miatt nem mindig voltak képesek arra, hogy a saját vetőmagjuk háromszor felszántott földbe kerüljön, azt időhiánya miatt nem tudták mindig elvégezni. Ezért feltételezhető, hogy voltak olyan évek, amikor azt csak kétszer vagy egyszer tudták megszántani. Az ugarolt földbe nem volt szabad semmit vetni. Amennyiben valaki próbálkozott vele, a termést az állatokkal lelegeltették. 1851-ben kilenc pogányi gazda a jobb gazdálkodás ürügyón ugarföldjeiket zabbal és bükkönnyel elvetették. A község elöljárósága úgy döntött, hogy a vetőmagjukat megtéríti, de a vetést lelegeltetik, mert a legelőelkülönítés még nem történt meg.

11 A szántásnál a földet széjjel-, ezt követően pedig összeszántották, hogy a közepén az árkot eltüntessék. A szétszántásnál az árkot boronával jól összehúzták, hogy azt földdel feltöltsók, mert különben vetetlen maradt volna. A két végét, ahol megfordultak az ekével, mindig bedűlőzték, hogy az is megfelelő mélységben fel legyen szántva. A szántóföldek keskeny parcellákból álltak - ritka volt a több holdas tábla. Ez a jobbágytelek kialakításának, a legelő telek utáni felosztásának tulajdonítható - amikor a különböző dűlőket egyenlően próbálták maguk között felosztani -, végül pedig az örökösödésnek ós a tönkremenósnek. A 19. század első felében elvégzett felmérések nem tekinthetők tagosításnak, mert azok elsősorban a földesúr és a jobbágyok földjeinek az elkülönítésére terjedt ki. A tagosításnak tekinthető első felmérést az 1870-es évek táján végezték. A községek határainak újbóli tagosítását az 1940-es évek körül a felső szervek ismét szorgalmazták, hogy ezzel is elősegítsék a gazdák jobb gazdálkodását. A községnek, illetve az elöljáróságnak csak a felméréshez szükséges napszámosokról ós a fuvarok megszervezéséről kellett gondoskodni. A község vezetőitől, a kisbírótól több elfoglaltságot követelt, de megnőtt a hivatalos fuvarok száma is. Ennek költségeit viszont a községnek kellett viselnie. Ez azonban a tagosítás összköltségéhez viszonyítva nem volt nagy. A legnehezebb munka a határ felmérése után következett: minden gazdával külön meg kellett állapodni, hogy a határ mely részében hajlandó földjét elfogadni, ós hány tagban kéri. A 9 BML B-M. 165.es. 2352.SZ. 10 Kardhordó K.: Adatok a „Boly és Sellye földesuradalom" reformkori történetéhez. Baranyai Helytörténetírás 1974-75. Szerk.: Szita László. Pécs, 1976. 255-256.p. 11 BML Alisp. alti. 4245/1851.