Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

Testi erő és életkor vonatkozásában mindenképpen a horvát etnikai csoport tagjaié az elsőbbség. A drávai horvátokról azt írta a múlt század közepén Csorba József, hogy magas növésű, erős emberek.

156 Nekem viszont az tűnt fel a különböző anyakönyvek ós tanúvallomási jegyzőkönyvek tanulmányozásakor, hogy milyen sok volt közöttük viszonylag a 70-80 éven felüli, jó erőben lévő ember. Az ormánsági férfiakról még 1845-ben is azt írja Hölbling Miksa tisztiorvos, hogy igen gyönge testalkatúak, minthogy az izmokat jobban kifejtő (földműves) munkákat kerülik", mert közöttük leginkább csak a szarvas marha ós sertéstenyésztés űzetik". Másutt azt mondja, hogy a drávai magyarok között ritka madár „a szálas, testes posgás ember". Véleménye szerint „...fölöttébb silány tápiája ós a' kora házasság is sannyasztja (sic) népünket".

157 Instanciákban gyakran mondják magukat fáradtnak, megöregedettnek, feltűnően sok az egészségügyi panaszuk, ós a jegyzőkönyvek tanúi között is nehéz találni 60 éven felüli embert. A 19. század férfi szerzői egyöntetű elragadtatással vallanak a nőkről: Hölbling Miksa egyenesen különös szépségűnek mondja őket a fentebb leírt férfiakhoz képest. Rugalmasság, szépség, ügyesség vonatkozásában nem maradnak el tőlük horvát kortársaik sem. Náluk a fonásban-szövósben-hímzésben, közös éneklésben, táncban való jártasságot emelik ki, de szemükre vetik, hogy gyakorlatlanok a házi munkában.

158 A korabeli leírásoknak az a gyöngéje, hogy „polgárinak" nézik a jobbágycsaládot is. Az általam vizsgált korban azonban a Dárva-völgyön még a 18. században újra megerősödött nagycsaládokkal, illetve azok különböző szintű bomlási termékeivel találkozunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 19. században kibontakozó árutermelés előbb pusztítja el a patriarchális nagycsaládot, a generációk együttélésének sajátos keretét, mint annak erkölcsi rendjét. A férfiakra vonatkozóan például Hölbling doktor megfeledkezik arról, hogy a nagycsaládban a gazda a portán kívül tényleges fizikai munkát nem végez, a család férfitagjai pedig (a rendszerint ötös) munkabeosztás szerint lesznek mezei munkások, pásztorok, fafaragók stb, s ezeknek a családokban öröklődő tevékenységeknek némelyike bizony éppúgy nem mozgatja az izmokat, mint az értelmi tevékenység. A nők között a gazda felesége egyéniségének megfelelően vall a családon belül elfoglalt szerepéről. Vajszlói Tóth Samu özvegye egy kérvényben, mint természetes dolgot említi, hogy „magam az háznál szorgalmatos gondviselő voltam..." 14 esztendő múlva az öntudatos özvegy, Benke Anna egy levélben azt írja néhai státusáról: én voltam köztök az leg első, ón voltam sütőjik, főzőjik".

159 A család élelmezése, ruházása, belső rendje az ő hatáskörébe tartozott, a többi nő a férfiakhoz hasonlóan kapott munkabeosztást, és lehet, hogy sohasem jutott hozzá a főzőkanálhoz. A két etnikai csoport családstruktúrája a 19. század közepén már erősen átmeSML Rumy Károly-Széchenyi Ferenc:Descriptio geographico-statistico Topographica,Somogy vármegye, 1812.A keresztúriak: etiam hungaricam linguam loquuntur". 156 Csorba, 1857.28.p. 157 Hölbling Miksa:Baranya vármegye orvosi helyirata.Pécs, 1845. 64-65.p. és 79.p.felhaszn. 158 Hefele NándonÓsvallás.családi élet.népjellem,háztáj.Ford.: Katona Lajos.Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. (OMMIK) VIII.Horvát-Szlavonország.Bp.1901.91.p. 158 BML PAK VU.Uriszóki ir.18/1829.-PKML F.842.36/1843.