Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

berek húzták ár ellenében a hajót. Ez a bizottság ismerte fel a drávai hajózás katonai jelentőségét is a birodalom számára.

33 II. József már a növekvő áruforgalom miatt tartotta fontosnak a vontató utak fenntartását. Ő arról álmodozott, hogy Grazból és a Duna vidékéről majd vasáruval megrakott hajók haladnak lefelé, felfelé pedig vontatott hajók viszik a Dráva-menti táj különböző termékeit.

34 Az álomból korszakunkban annyi realizálódott, hogy a Dráván lefelé még a 19. század közepén is összefúrt szálfákból készült tutajok (a magyar forrásokban talpak) hozták, és Vízváron, Barcson vagy a Drávaszabolcs melletti Páli révnél rakták ki áruikat, de szükség szerint megálltak a mi területünk kedvelt róvhelyeinől: Szentmártonban, Drávasztárán, Vejtin is. Az 50-60 öl fát, vagy hasonló súlyú gabonát, sót víz ellenében szállító hajók vontatásához általában 12-18 embert elégnek tartottak. Ezek néha robotosok, gyakrabban napszámosok voltak, és 1802-ben 1 forint napibér ellenében végezték munkájukat. A sztáraiakról mindenki tudta a Dráva mentén, hogy kitűnő hajósok. A szentmártoniakról Ragyák János bíró 1833. évi számadása árult el annyit, hogy kollektív, sőt egyéni vállalkozásban is foglalkoztak hajóvontatással.

35 Egy évszázaddal később lejegyzett ormánsági emlékanyag alapján tudjuk, hogy gránicok és licsányok (két horvát-szlovén népcsoport tagjai) tutajon engedték le a fát a Dráván Belistyére és Eszékre, ahonnan feldolgozott formában emberek és lovak vontatták fölfelé.

36 A horvát szomszédsághoz hasonlóan a drávamenti magyarságnak is fontos kereseti forrása volt a hajóvontatás. Sajátos módon mindkét etnikai csoportunknál akadályozták a jövedelemszerzésnek ezt a formáját a magyar és horvát malmos gazdák által fenntartott drávai malmok. Forrásunk ezúttal a siklósi járás főbírájának esküdtje, Zárka Mihály, akit azért küldtek ki a Pécsi Káptalan drávai körzetébe, hogy rendet teremtsen bizonyos kemsei, lúzsoki, piskói, vajszlói és vejti malmosgazdák között, akiknek „...a Drávának görbén folyására ós keskenyére sűrűbben öszve tódult" malmai éppen akkor veszélyeztették a hajózás biztonságát, amikor „Tiz Császári Királyi terhes Hajókat" vontattak a vejti és lúzsoki partok előtt. Akkor három hajót szélesebb vízre vonatva utat nyitottak a konvoj számára, s utána Eisenhut György megyei mérnök pontosan kijelölte az egyes hajók helyét, de a Vármegyénél nagyobb úrnak bizonyult a Nemes Káptalan (vagy még inkább Csóka József bogdásai ispán) anyagi érdeke, mert a malmos gazdák újra csak a legjobb helyeken horgonyozták le hajóikat, mit sem törődve a hajózás érdekeivel.

37 A Dráva-menti emberek észak-déli irányú érintkezésében igen fontos szerepet játszottak a magánszemélyeket, anyagokat, állatokat szállító híres drávai kompok. A Baranyában lévő híres Páli és Vejti révtől nyugat felé haladva Sztárén működött hosszú időn keresztül komp a Dráván. Kortárs írók, mint helyi különle33 Csorba,1857, 42-43.p.„Flumen navim patiens magni utilitatis est bello." 34 Csorba,1857.43.p.Lábjegyzet. 35 BML PAK.ZsSzJa.Ragyák János öregbíró számadása.1833.„Hajóvontatásért nyert a község" 25,illetve 30 forintot;az uraság vontatásáért 45, a bognárok fájának vontatásáért pedig 120 forintot kaptak. 36 Ormánysági Szótár.Kiss Géza hagyatékából.szerk.:Keresztes Kálmán.

Bp.1952.166-167.p. 37 BML Közgy.ir.534/1801 és 1102.SZ.