Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

berek húzták ár ellenében a hajót. Ez a bizottság ismerte fel a drávai hajózás ka­tonai jelentőségét is a birodalom számára. 33 II. József már a növekvő áruforga­lom miatt tartotta fontosnak a vontató utak fenntartását. Ő arról álmodozott, hogy Grazból és a Duna vidékéről majd vasáruval megrakott hajók haladnak le­felé, felfelé pedig vontatott hajók viszik a Dráva-menti táj különböző termékeit. 34 Az álomból korszakunkban annyi realizálódott, hogy a Dráván lefelé még a 19. század közepén is összefúrt szálfákból készült tutajok (a magyar forrásokban talpak) hozták, és Vízváron, Barcson vagy a Drávaszabolcs melletti Páli révnél rakták ki áruikat, de szükség szerint megálltak a mi területünk kedvelt róvhelyei­nől: Szentmártonban, Drávasztárán, Vejtin is. Az 50-60 öl fát, vagy hasonló súlyú gabonát, sót víz ellenében szállító hajók vontatásához általában 12-18 embert elégnek tartottak. Ezek néha robotosok, gyakrabban napszámosok voltak, és 1802-ben 1 forint napibér ellenében végez­ték munkájukat. A sztáraiakról mindenki tudta a Dráva mentén, hogy kitűnő ha­jósok. A szentmártoniakról Ragyák János bíró 1833. évi számadása árult el annyit, hogy kollektív, sőt egyéni vállalkozásban is foglalkoztak hajóvontatás­sal. 35 Egy évszázaddal később lejegyzett ormánsági emlékanyag alapján tudjuk, hogy gránicok és licsányok (két horvát-szlovén népcsoport tagjai) tutajon en­gedték le a fát a Dráván Belistyére és Eszékre, ahonnan feldolgozott formában emberek és lovak vontatták fölfelé. 36 A horvát szomszédsághoz hasonlóan a drávamenti magyarságnak is fontos kereseti forrása volt a hajóvontatás. Sajátos módon mindkét etnikai csoportunknál akadályozták a jövede­lemszerzésnek ezt a formáját a magyar és horvát malmos gazdák által fenntar­tott drávai malmok. Forrásunk ezúttal a siklósi járás főbírájának esküdtje, Zárka Mihály, akit azért küldtek ki a Pécsi Káptalan drávai körzetébe, hogy rendet te­remtsen bizonyos kemsei, lúzsoki, piskói, vajszlói és vejti malmosgazdák között, akiknek „...a Drávának görbén folyására ós keskenyére sűrűbben öszve tódult" malmai éppen akkor veszélyeztették a hajózás biztonságát, amikor „Tiz Császári Királyi terhes Hajókat" vontattak a vejti és lúzsoki partok előtt. Akkor három ha­jót szélesebb vízre vonatva utat nyitottak a konvoj számára, s utána Eisenhut György megyei mérnök pontosan kijelölte az egyes hajók helyét, de a Várme­gyénél nagyobb úrnak bizonyult a Nemes Káptalan (vagy még inkább Csóka Jó­zsef bogdásai ispán) anyagi érdeke, mert a malmos gazdák újra csak a legjobb helyeken horgonyozták le hajóikat, mit sem törődve a hajózás érdekeivel. 37 A Dráva-menti emberek észak-déli irányú érintkezésében igen fontos szerepet játszottak a magánszemélyeket, anyagokat, állatokat szállító híres drávai kom­pok. A Baranyában lévő híres Páli és Vejti révtől nyugat felé haladva Sztárén működött hosszú időn keresztül komp a Dráván. Kortárs írók, mint helyi különle­33 Csorba,1857, 42-43.p.„Flumen navim patiens magni utilitatis est bello." 34 Csorba,1857.43.p.Lábjegyzet. 35 BML PAK.ZsSzJa.Ragyák János öregbíró számadása.1833.„Hajóvontatásért nyert a község" 25,illetve 30 forintot;az uraság vontatásáért 45, a bognárok fájának vontatásáért pedig 120 forintot kaptak. 36 Ormánysági Szótár.Kiss Géza hagyatékából.szerk.:Keresztes Kálmán. Bp.1952.166-167.p. 37 BML Közgy.ir.534/1801 és 1102.SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom