Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)
HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban
8. A gyűlések általában engedélyezést nyernek, de célszerű szeptember végéig Pécsett működő Kozma Miklós urnái ezen ügyekben személyes közbenjárást kérni." 25 A tárgyalást vezető Kozma Miklós előterjesztésére Koller József válaszolt. Az emigráció megakadályozása lehetetlen. A megszállás alatti tevékenység és munkásmozgalom elitélésére mind a sajtóban, mind más fórumon vállalkoznak. A bányatelepen a munkát nem tudja jelentékenyen befolyásolni, mert a bányászság nagymérvű menekülése várható, továbbá az erősen baloldali érzelmű bányászság nem hallgat a városí vezetőségre, azzal szemben áll. A szakszervezeti vezetőség névsorainak összeállításába a rendőri szervek bekapcsolását nem fogadták el. Csak személy szerint Kozma beavatkozását. Itt Kozma engedett tervezetéből, bár ezzel a módosítással is teljesen kiszolgáltatták a hatóságoknak a munkásság belső ügyeit. A Munkásra vonatkozóan elfogadták Kozma javaslatát. Weiser Ferenc a sztrájk ügyében Kozma követelését kéri a megállapodásból törölni, mert bár elvben elfogadják intencióit, de meg nem valósithatók. Ugyanis a munkásság annyira sohasem átfogható, hogy bérmozgalmai és esetleges munkabeszüntetései teljesen és időben meggátolhatok volnának. Ilyen előforduló esetek azután ugy beállíthatók, mintha a vezetők szándékosan nem kivonnának a megállapodások szellemében, a békülés érdekében dolgozni..." Miután Kozma ragaszkodott előterjesztésének 6. pontjában foglaltakhoz, Koller a következő megjegyzés betoldását kérte: „... a szakszervezeti bizottság a vitás bérügyekben, és esetleges sztrájkokban egész erejével, agitáció jávai a békés megegyezésen munkálkodik..." Végül több jelentéktelen módosító megjegyzés után Koller, Weiser és a tárgyaláson a bányászokat képviselő Szabó II. János 26 az országos vezetőséggel történő kapcsolatfelvétel szükségességét hangsúlyozta, majd aláirta a jegyzőkönyvet. E tárgyalás megállapodásait aláírók súlyos hibát követtek el. Szinte feltétel nélküli kapitulációnak számított ez olyan helyzetben (1921. augusztus 19. !), amikor nem tudhatták, hogy az előrenyomuló fegyveres csapatok nyomán megindítandó katonai közigazgatás milyen viszonyokat hoz létre.> A megállapodás betartását nem garantálta Kozma. Kollert és Weisert ís Kozma 1919. augusztusában Siófokon ismerte meg, s mint irataiból kiderül: „sikerült bizalmukat megnyerni..." Később, másutt azt irta, hogy „fontos és hatásos akciók" Ís keresztül vihetők,, mert a „négy szakszervezeti funkcionárius lekötelezettje". 27 E megállapodások a szociáldemokrata szakszervezkedés minden fontos ügyét átjátszották az ellenforradalmi tényezők kezébe. Mindezt titokban, a magára maradt pécsi munkásság hátamögötf tették, olyan időben, amikor a vezetők és a baloldali munkásságnak az emigrációt kellett választani. Egyet jelentett ez akkor a külföld felé magát kedvező színben feltüntetni kívánó ellenforradalom teljes támogatásával. Nem tekinthető szükséges kompromisszumnak, hanem az elvek feladásának, a mozgalom elárulásának. A jobboldali szakszervezeti vezetés behódolása 1921. augusztus 22. után a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom élére Koller és Weiser került. A megnyilatkozásaik és gyakorlati ténykedésük nem hagyott kétséget afelől, hogy a megállapodásokat betartják. Augusztus 25-én a
