Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Benkő Péter: Almamellék község parasztságának gazdasági és társadalmi viszonyai a kapitalizmus korában (1848-1945.)

alatt Almamellék népessége csaknem hatszorosára növekedett (földesura Batthyány Tódor). Somogy megye létszáma ezalatt kétszeresére emelkedett, a nemzetiségek aránya: 9,4 % német, 6,7 % horvát, nagyobb mérvű betelepülés csak a községek 25-30 %r-át érintette. Tehát Almamellék népessége szempontjából inkább Baranya megyéhez sorolható, ahol ugyanis jóval több ilyen tipusu község található* A századfordulót követően a község létszáma (1818-ban) 466 fő, földesura gróf Batthyány Antal.

14 Az 1820-as évtizedben ujabb bevándorlási hullám éri, lakossága 1828-ban 815-re emelkedik az egyházi összeírások adatai szerint.

15 Ugyanebben az évben a népszámlálás 74 te Ikes jobbágyról, 22 házas- és 3 hazátlan zsellérről ad számot. A teleknagyság akkor még átlagosan féltelek (11 magyar hold szántó, 4-5 kaszás rét, 1/2-1 magyar hold belsőség). A jobbágykézen lévő szántóföldek és belterületek 966 és 15/24 magyar hold, a majorsági szántók 542 2/3 magyar hold, a rétek teljes mértékben úrbéri jellegűek, területük összesen 370 kaszás (vagy magyar hold).

16 A majorsági földeket elsősorban a zsellérség művelte, kisebb mértékben a robotoló telkesek. A hazátlan zsellérek (3 család) már az ekkor kialakuló majorsági központokban (pusztákon) laktak. A község továbbiakban a 19. század közepéig alig változott, lakossága 1839ben 785 fő, földesura a 20-as évektől gróf Batthyány Gusztáv.

17 Az 1844-es úrbéri térkép melléklete szerint még ekkor is 74 telkes- és 25

/; zsellér jobbágy lakja.

18 II. A nagybirtok elkülönülése és tőkés fejlődése a 20. század elejéig Az 1848-as forradalom eredményeként Almamellék jobbágysága is felszabadult, megszűnt személyi függésük és feudális szolgáltatásuk földesurukkal szemben. Földet csak az a 74 jobbágy kapott, akik már évtizedek óta úrbéri minőségben bírták telkeiket, a zsel Iérek'viszont nem jutottak szántóföldhöz és réthez, mivel ők a majorsági földeket szerződéses vagy részesmüvelésre kapták. Számukra továbbra is a volt földesuruk biztosított megélhetést. A legelők és az erdők elkülönülése már nem ilyen egyszerűen történt. Az 1844-ben készült úrbéri térkép szerint az 556 5/8 magyar hold legelő, valamint 277 magyar hold erdei legelő található a község belterületéről Keletre emelkedő domboldalakon. A földesúr még nem rendelkezett majorsági állatállománynyal, ezért az egész legelőterület a parasztokat illette volna. Az 1845-ben vitt úrbéri per a felperes földesúr által ajánlott 447 magyar holdat hagyta jóvá - 37 úrbéri telek és 25 zsellér, összesen - 40 5/8 telek után jobbágyi magánlegelőként. A legelőelkölönitést 1846-ban jelölték ki.

19 Az 1850 és 1852 között Almamelléket Batthyány Gusztávtól, Terecsenyt és Németlukafát pedig a császári udvartól a bécsi Biedermann-Bankház vásárolta meg.

2( (Terecseny ugyanis Batthyány Kázmér, Kossuth-párti politikus tulajdona volt, akitől a bécsi udvar elkobozta birtokait.) Ezt követően csatolták a községhez Terecsenyt és Lukafát, mint pusztákat, majd ezután zajlott le az erdők elkülönítése. 1844-ben Almamellék akkori területén 1277 2/8 magyar hold erdő terült el, Terecseny és Lukafa csatlakozásával a község területe duplájára, az erdőség ötszörösére növekedett, (kb. 6 600 magyar holdra). Annak ellenére, az uj földesurak (Simon és Gusztáv Biedermann) a volt jobbágyoknak telkenként mindössze 2 magyar holdat ajánlottak a faizás pótlásaként. A megyei, majd Soproni Kerületi Úrbéri FŐtörvényszék lényegében a földesúrnak, mint felperesnek adott igazat, és a község