Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

Ebben az időben is elsősorban a legeltetés okozta a legnagyobb gondot. A legelőterület a mohácsiakkal volt határos s ez igen sok nézeteltérésre adott alkalmat. A szántóterület IL, a rét III. osztályú volt. Ez utóbbi az összföldterület l/10*ed részét foglalta el. A legelő Is III. osztályú és 95 barom, 58 lábasjószág eltartására volt alkalmas. Ez bizony nagyon kevés volt, ezért is kényszerültek rá, hogy továbbra is a bellyei uradalomtól béreljék a legelőt 100.-Ft árendáért. Mivel vadmadár és hal nagyszámban volt található a bőséges vizekben, melyeket a Duna, a holtágak vize és a három befolyó patak a "Töttés, Vízjárás és Falufok" táplált friss vízzel. A.lakósok megélhetésének ez fő forrása volt. Madarászást a bellyei uradalomtól 4 lakos bérelte 7.-Tf-ért. A halak és madarak legnagyobb részét piacra vitték eladást ra. 1785-ben 13 lakos foglalkozott halászattal. A lakosságnak ez valamivel több mint 1/4 része volt. Természetesen azonban a többiek is ismerték a vizet, hisz életük annyira a Dunához, a vízhez kapcsolódott, hogyha nem is állandóan, de ráérő időben a vizeket járták, halászgattak, madarászgattak. A csónakok ott voltak a falu szélén, sőt egyes szélső házaknál kert végében kikötve. A közlekedés is sokszor gyorsabb volt csónakon, mint a töltésuton keresztül, mely Mohács felé nagy kerülőt jelent. Ennek ellenére azonban a halászatért árendát csak 13 lakos fizetett, évi 70,-forintot. 52 A halászat nagy jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a falu pecsétjére is a halat vésették. Ez a megyében meglehetősen szokatlan volt, hisz a községi pecsétek zömére a mezőgazdasági müvelés eszközeit eke, sarló, kasza stb. vésték. Elsősorban tehát az került a bélyegzőre ami a lakosság fő foglalkozása volt, s hogy itt hal került a pecsétnyomóra az a víz, halászat igen fontos szerepét is bizonyítja, Az állattenyésztés keveset fejlődött 1752-től 1785-ig. Ennek az volt az oka, hogy legelőben továbbra sem bővelkedtek a mocsaras, mélyenfekvő területek miatt. Az árviz is gyakran menekülésre késztette az állatokat, ilyenkor* a falu közelében levő úgynevezett kertekre hajtották a legelőről kiszorult állatokat (Kertek, Szürüs, Száll ások) 53 Az állatállomány jobbára csak a teheneknél és a sertéseknél mutat gyarapodást 1752-hez képest. Állatállomány: Év: Ló Kanca Ökör Tehén Tinó Sertés 1752 28 10 12 16 3 33 1785 35 11 10 39 1 58 A földmüvelés a századvégi években zömében három nyomásos. A szántóterület nagysága 422 hold. A föld kivétel nélkül másodosztályú, rétje 162 kaszásnyi, harmadosztályú, ugyanennyi szekér szénát és egy harmadrész sarjút termett. A legelő szintén harmadosztályú. Mivel nagyon kevés legelővel rendelkeztek bérelniők kel leüt a bellyei uradalomtól. 55 Termékeik ezekben az években sem változtak: Buza - Árpa - zab - kukorica - köles - stb. a kertekben főleg káposzta. Milyen volt a falu és az itt lakó emberek élete a XVIII. század végén? A falu körülbelül 69 házból és a templomból állott. Bejárat a településbe még mindig csak az un. Töltésen át vezetett, mely nyugat felöl először a temetődombot érintette, 10 69