Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Kölked története (1. rész)

Év Ló 2 éves csikó 1 éves csikó 1721 27 2 3 1724 31 5 3 1728 32 1 1752 28 10 33 Érdemes megvizsgálni a sertéstenyésztés adatait is: Ez is általában hullámzó és a tehenek számának nagyméretű csökkenéséhez hasonlóan 1728-ban itt is megdöbbentő a visszaesés. Sertés Év nagyártány kisártány 1721 46 26 1724 58 34 1728 26 7 34 Terményeik sem változatosak. Egyetlen összeírásban szerepel a rozs, viszont első helyen áll a buza, azonban ez is igen hullámzóan, de lassan visszaesést mutat. Helyét valószínű az árpa és a zab veszi át. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy szántóterületük nagyon korlátozott, és a mocsaras terület miatt ez nem lehetett a falu közvetlen határában, hanem 2-3 km-re nyugatra. 1702-ben mindössze 46 hold volt a bevetett földterület. A későbbi években, a háborús évek végén ez jelentősen megnövekedett. Erre az időre a szántóterület nagysága elérte a 440 holdat. 35 A csaknem évenként megismétlődő árvizek komoly károkat tettek a vetésekben. A tavaszi nagy árvizek rendszerint az Őszi vetéseket tették tönkre, s mîvel a terményekben eslő helyen a buza áll, ezekben ilyenkor komoly károk keletkeztek, és csak a magasabban fekvő területek (Várdomb, Törökdomb) kerülhették el a pusztítást. Ilyenkor, a nagyobb árvizek után csak a tavaszi vetés eredményeire alapozhattak. Amenynyiben nem pusztította el ezt is az igen gyakori nyári árvíz. A tavaszi áradás esetleges elhúzódása miatt sok esetben már nem is lehetett búzát vetni, ilyenkor a köles, hajdina és főleg a kukorica lépett a helyébe.

36 Meglepő az, hogy 1728-ra a sertéstenyésztés megdöbbentően visszaesik és a kukorica termelése éppen ebben az évben éri el a legmagasabbat. Ennek fő oka az lehetett, hogy a kukorica ekkor elsősorban nem takarmányt jelentett, hanem éppen a későre húzódott árvizek miatt vetették el és kenyeret sütöttek belőle. A földművelés technikája az országos helyzetnél rosszabb képet mutat. Fejlődéséről úgyszólván nem is lehet beszélni az elmúlt évszázadok alatt. A középkorra jellemzően még a két-nyomásos gazdálkodás nyomai is megtalálhatók. Főleg az hátráltatta a háromnyomásos gazdálkodásra való áttérést, hogy az őszi gabona a tavaszi áradások idején szinte teljesen elpusztult és csak a tavaszi vetés beéréséről lehet beszélni. Ebben az esetben is a helyzet, a vizek kései levonulása miatt gyakran szinte katasztrofálisnak mondható.