Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom állattartása a reformkorban

A felhizlalt marhákat árveréseken értékesítették, ezt megelőzően értesítve a környező uradalmakat, a környéket, különösen Verőce vármegyét. Egy-egy alkalom* mai 50 darabról is szó volt.

47 A szarvasmarhák közt megjelenő betegségek közt a'Vnarha-dög", száj- és körömfájás volt a leggyakoribb betegség. Gyógyításukkor nagymértékben orvosi véleményre támaszkodtak, az uradalmi orvoson kívül Pécsről is hívtak ki ilyeneket, de a régi, hagyományos gyógymódokkal is éltek, sőt, főtiszti utasításként szerepelt, hogy az orvos véleményén kivül meg kell hallgatni azok véleményét is, akik a marhagyógyitáshoz értenek, s az álfaluk javasolt szereket Ís ki kell próbálni. (Nem botránkozhatunk meg ezen az utasításon, hisz a "barom orvos"-i vélemény, utasítás sem sokban különbözött az öregebb gulyások tanácsánál.

48 Lóállománya gyér volt az uradalomnak, ökrökkel dolgoztatott, még a sellyei szárazmalomban is azokkal pótolta a lovakat, sőt, nyomtattak is velük. Sellyén Összesen ló ló volt, de ebben a szárazmalom lavai is beleszámítanak.

49 A nyomtatást sem uradalmi lovak végezték jórészt, hanem a jobbágyoké, robot* ban. Az idők változása nem sok változást hozott e téren, pedig szükség lett volna rá. Mert miként az ócsárdi kasznár nyomtató lovak vásárlását javasló levelében irta: "mert vége van annak, mikor én a jobbágyokat erővel nyomtatni kihajtottam." (1838. nov. 10.)

50 A Bolyban meghibásodott lovakat sem adták el, hanem átküldték Sellyére, a szárazmalomba, mivel "talpa még munkára alkalmas." Az uradalom tisztsége látta, hogy a sikeres átteleltetéshez, egyáltalában az istállózáshoz a megfelelő mennyiségű és minőségű terményen kivül rendre, tervszerűségre is szükség van. Ennek a rendnek és tervszerűségnek egyik megynyiIvánulása formája a "porciózás" volt, mely nagyobb mértékben 1832-ben, főtiszti rendelettel vette kezdetét. E rendelet szabályozr ta a major istálókba bekötött lovak takarmányozását is. "A sellyei major istállókba bekötött lovak eltartásokra szolgáló széna egyáltalján 10 fontos portiokra öszve fog köttetni és naponként portio számra, s nem másként kiszolgáltatni." A porciót a tiszti írnokok adták ki a kocsisoknak hetente két vagy három alkalommal, a szükségletnek megfelelően. Ettől kezdve mindvégig éltek vele. (Az aratáskor félretettefett kéveköteleket is ezeknek a porcióknak összekötözésére használták fel.) Ami elveszett a réven: a robotráforditással, bőven megtérült a vámon: a gazdaságosabb takarmányfelhasználással .

51 Sertéstenyésztéssel az uradalom nem foglalkozott, ez nem lett volna számára kifizetődő. A sertések részére szükséges takarmányt semmiképp sem győzte volna robottal megtermelni, de nem is vehette fel a versenyt a Sellyei Uradalom jobbágyainak sertésál lományával. + Az 1848. év tavaszi eseményeivel alapvetően megváltoztak a viszonyok. De változás történt hamarosan a birtok gazdájának személyében is. Az eladósodott birtokot 1848-ban Batthyány Iván bátyja, Fülöp herceg vásárolta meg, de gyermekei nem lévén, az Iván lányainak (fia nem volt Ivánnak, igy a család eme ága kihalt)hozománya maradt. Erzsébet a Sellyei, Julianna a Bólyi Uradalmat kapta.