Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Madas József: Helyszínrajz az 1722. évi Pécs-belváros utcáiról és telkeiről
ta paszta I a fokát, melyek indokolták azok alkalmazását. A döntő az volt, ihogy a telekkönyvben megadott méreteket nem szabad mereven, kellő kritika nélkül alkalmazni és ahol csak lehetséges, az adódó telkek alakját, méretét összhangba kell hozni a későbbi korokból rendelkezésünkre álló ismeretekkel. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen helyszínrajz, ha joggal kifogásolható is mérethelyesség szempontjából, az akkori helyzetet jól tükrözi és alkalmas arra, hogy segítségével városszerkezeti, településtörténeti, gazdaságtörténeti, stb. vizsgálódásoknál reális következtetéseket vonhassunk le. Ilyen szempontból még nagyobb pontosságúnak vélem, mintha nem telekkönyv, hanem térkép maradt volna ránk abból az időből. A telekkönyvezés idejében volt beépítettségre vonatkozó adatokat alábbiakban foglalhatom össze: A telekkönyvbe felvett telkek száma 457 A fel nem vett telkek száma 15 összesen: 472" 100 % Ezek közül beépített telekkönyvezett 388 fel nem vett 14 összesen: 402" 85 % Beépítetlen telekkönyvezett 69 fel nem vett 1 összesen : 70 15 % A beépítetlen telkek közül 6 a tűzvészben elpusztult házak száma. Ezeket a telekkönyv öede Brandt Stöll, vagy öede Prandt Stadt névvel jelöli, eltérően az egyébb beépítetlen telektől, melyeknek szokásos minősítése az öede Haus Stöll. Az égett telkek fele a Jókai-tér északi frontját alkotta. Az egymás melletiség arra mutat, hogy egy tűzvész áldozatai lettek, még pedig valószínűleg az 1704-es rác dulásé. Ugyanis a Geisler E. u. 1. sz. és a Sallaí u. 2. sz. ház akkor még egy telek volt. Ennek még tulajdonosát sem ismerték. Miellette a Sa liai u. 4. és 6. számú telkek Haps Gáboré voltak, ki 1693- 1697-ig Pécsett volt császári provízor, kamarai tiszttartó és azután Pécsről elkerült. Igy nem volt, akinek érdekében állt volna az újjáépítés, hiszen a valószínű örökösök egy negyed század után, még csak nem is értékesítették. Hogy az újjáépítés ily soká elhúzódhatott, arra van más példa is. A Kossuth Lajos utca 15 számú ház, a Hattyú telek, a negyedik égett telek, a város tulajdona volt, Ott az újjáépítés - mint a fent hivatkozott Eisenhut féle felmérésből tudjuk - csak 1780-ban történt meg. Az ötödik égett telek ugyancsak a Kossuth Lajos utcában volt, a 4-es számú, volt városi bérház telke. A hatodik telek a Szt. István-tér 6. és 8. számot viseli most és azon épült a mostani Nevelők háza és a Miü vésze ti gimnázium. A telkek közül nyolcat a telekkönyv nem házhelynek, hanem kifejezetten kertnek minősít. Kilencedik, a telekkönyvben nem szereplő püspökkert. A beépített és beépítetlen telkeken, a szorosan vett házhelyen és udvaron kívül gyakori a házikert. A telekkönyv 237 ilyen kertet említ meg, tehát az összes telkek 52 %-ának volt tartozéka a házikert. Jellemzőbb képet kapunk az egyenlőtlen városszerkezetről, ha részekre bontva vizsgáljuk. Az adottságok szinte kívánják a négy negyedre való felosztást, amikor a kínálkozó osztóvonalak, a kelet-nyugati irányban a Kossuth utca - Sallaí utca vonala, m ig észak-déli irányban a Bem utca-Hunyadi utca, tehát a városkapukat összekötő utvonalak.