Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Madas József: Helyszínrajz az 1722. évi Pécs-belváros utcáiról és telkeiről

Az utcák szélességi viszonyainak megítélésénél nagy súllyal vettem figyelembe az 1865-ös kataszteri térképet, mivel a tanács utcaszabályozási törekvései csak ez után kezdó'dtek. Ezek a szabályozások nem jelentettek minden esetben utcaszélesitéseket. Sok esetben utca egyenesitést céloztak, ami esetenként a közterület rovására is történhetett. Ez történt péjdául a Megyei Tanács mostani székházánál, annak építésekor, mivel az uj épület homlokvonalát az akkori cisztercita rendház és gimnáziummal kívánták egyenesbe hozni. Sajnos, az ezen kataszteri térképet megeló'zó' térképet és felmérési vázlatokat csak tájékoztató jel legüként kezelhetjük, mivel készítőik, Eisenhut, Fölsinger, Novak, stb, nem álltak hivatásuk magaslatán és ha nem egy épület felvételéről volt szó, még azt sem tudták produkálni, amit a kor méréstechnikai színvonala megengedett volna. Érdekes jelenség volt megállapítható a település szerkezet szempontjából. A belváros négy negyede közül, a középkorban és a török alatt, csak két negyed, az északkeleti és a délnyugati volt beépített, lakott. A délkeleti negyedek a Munkácsy utca alatti része ugy néz ki, mintha elsó' felosztása csak a török kiűzése után történt volna. Ezen a területen mindössze hat ház van és a telekkönyv romos házakról sem emlékszik meg. Az északnyugati negyed zöme a vár előterepe volt és ezért beépítetlen. A rendszeresen betelepült részeken, ott ahol a lankásabb terepviszonyok lehetővé tették, a területnek mintegy háromnegyed részén, nagyjából a Geisler Eta - Meggye utca - Anna utca vonalától délre, az utcák döntó' része, kelet-nyugati irányú. Ezeket, nagyon ritkán, alárendelt jelentőségű utcák, (az egy Jókai utca kivételével) inkább közök, kötik össze. A telkek nagyjából észak-déli lefutásuak, néhány kivételes, nagy telektói eltekintve nyújtott, keskeny, téglalap alakúak, és utcátólutcáíg érnek. Bár sok helyen, - fó'ként az északkeleti részen - már megkezdó'dött a hosszú telkeknek tömb belsőben'történő' megosztása, de még a megosztott teleknél is jól felismerhető', hogy az eredetileg egy telek volt. A beépítés, zömében a mélyebben fekvó' utca mellett történt. Kivételt képeznek a városkapuhoz vezető' utcák, ahol az alsó telkek házait is a felsó' végére, a fó'utvonalra építették. Igy erre az egész területre a hosszú, szalagrendszerü háztömbök és a hosszú, szalagrendszerü telkek jellemzó1<. A város északkeleti részén, ahol a terep meredekebb és szabálytalanabb, ez az elv - bár az erre való törekvés meglátszik még - nem tudott kellően érvényesülni. Az utcák' görbébbek, a telkek szabálytalanabbak és kisebbek lettek. Nyilván a lakosaik is kisebb sulyu emberek lehettek, mert a rangosabbak, a gazdagabbak házait vagy a kapukhoz vezetó' utcákban, de fó'ként a nagyobb telkeken építették. A várfalak mentén már csak azok laktak kiknek a jobb részeken nem jutott hely, amit jól jellemez, hogy a telekkönyv szerkesztó'i ott nem-igen használják a Behausung megjelölést, hanem megelégszenek a Haüst, vagy kleines Haüsl titulussal. A fenti település szerkezet nem jellemzó' a fallal kerített városokra és a telkek nagyságára különösen nem. A török eló'tt még kevesebb telek lehetett megosztva, mint amennyit az 1722-es telekkönyv mutat, arra kell gondolnunk, hogy a középkorban nem lehetett olyan magas a város lakosainak száma és az ilyen irányú becsléseknél érdemes óvatosnak lenni. Megemlítendő', hogy a Grundtbuch készítésekor öt telek kimaradt. Ezek közül kettó't, a Nagy Flórián utca alsó végén még idó'ben észrevették és utolsóként, 455. és 456. sorszám alatt pótoltak. A 296. és 297. számú telkek sorszámát beírták, de