Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

FORRÁS ISMERTETÉSEK - Katona Imre: A Zsolnay-eozin kialakulása a korabeli dokumentumok tükrében

Síráson látott lüszterei keltették fel az érdeklődését e technika iránt s ekkor merült fel benne a gondolat, "hogy ezekhez hasonlókat minálunk is kellene gyártani." Massier-hez hasonlóan először ólommentes mázon kísérletezett e technikával, csak később jutott arra az elhatározásra," hogy ugyanazon ólmos mázon... is létrehozza e szineffektusokat.. mint aminőben a régi olasz majolikán gyönyörködünk." (Wartha Vincze: Az olasz keramika remekmüvei a renaissance korában Akad. Ért. 1899. 301.1.) "Ujabb olasz majolikagyárosok már a 70-es évek óta foglalkoztak a lüszterdiszités újból való felelevenítésével, de rendesen csak az oxidáló tűzben könnyen kezelhető közönséges gyantalüsztereket alkalmazták. Ez hiába való fáradozás volt; meg sem közelitették az olasz Gubbio-lüszter telitett és tartós színpompáját. Igy állott a dolog egészen az 1899-íki kiáll itásíg, a melyen, először egy franczia gyáros - Massier - keltett feltűnést remek lüszter-szinekben diszlő fayence gyártmányaival. E tárgyakat én is láttam és megfogamzott bennem a gondolat, hogy ezekhez hasonlókat minálunk is kellene gyártani. Megállapítottam, hogy Massier ólomtalan mázat használ és ezek felületét látja el ezüst- vagy rézlüszterrel és csakhamar rá is jöttem az égetés módjára is. Először kisebb méretű kapeilás próba-kemenczében saját laboratóriumomban sikerültek a próbák, és későbben alkalmam nyilt a módszert a Zsolnay-féle pécsi gyárban nagyobb mértékben kidolgozni. E célra a rezet már a mázban alkalmaztam és a világító gáznak a próba-kemenczébe való bevezetése által a reductiót könnyű szerrel lehetett végezni. Mihelyt meg volt az első siker, a diszités változatai önként követték egymást. Az ezüst-lüszter egyidejű alkalmazása, a lüszterréteg részben való eltávolítása fluorsavval és számos más változatosság lehetővé tette a sokféle diszités formáját, a mit most a pécsi gyár oly szépen folytat. Engem azonban más is buzdított. Az volt a vágyam, hogy ugyanazon ólmos mázon ugyanazokat a színhatásokat is létrehozzam, mint aminőben a régi olasz majolikán gyönyörködünk. Törekvéseim sikerültek. Elhagytam az ezüst és rézvegyületek poralakban való alkalmazását és használtam fémek oldatait, melyeket a szükséghez képest hígítani lehet. Használtam az ezüstnek és réznek gyantasavas és bóronsavas sóít, valamint a chlórezüstnek ammóniákban való oldatát is. A legnagyobb bajt mindig a mérséklet pontos megtartása okozza." Érdekes következtetések adódnak ha Wartha e tanulmányában foglaltakat Petrik Lajos két évvel korábban - 1897-ben - megjelent cikkével vetjük össze (Petrik Lajos: Jelenkori iparmüvészetünk az ezredéves országos kiállításon. Az Iparművészet 1896-ban. Milléniumi Emlékkönyv. Bp. 1897. 184.1.) A kiállítás fénypontja a Zsolnay díszfajanczainak csoportja volt. Zsolnay régibb ismeretes díszítő technikáin kivül mint újdonságot lüszteres edényeit mutatta be. A lüszterek előállításának módja legújabb ideig ismeretlen volt, noha a diszités e technikáját a mórok és az olasz majol ikamesterek már alkalmazták, és az üvegfestők a lazurvöröset és lazursárgát mindig haszna Iták. (L. /V .üvészi Ipar 1891. évf. 177.1. Az 1891. évi agyagipari tárlat.) A lüszterek előállítása módját Deck T. ismertette először. Szerinte befestjük a mázas tárgyat rézszulfid, okra, agyag és korom keverékével és füstölgő láng mellett gyönge izzásig hevítjük, vigyázva, hogy a máz meg ne puhuljon s így a festékkeverék hozzá ne tapadhasson. Égetés után lemossuk a festékkeveréket, s ekkor a máz rézfénye előtűnik. Ha pedig ezüstklorídot agyaggal, okrával stb. összekeverve festünk a tárgyakra, sárga lüsztert nyerünk. A réz és az ezüst keverésével meg arany és egyéb lüszterárnyalatokat ál-