Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája
Formai szempontból a munka ellen az a fokifogás emelhető, hogy túlnyomó része a szerző gyűjteményének leírásából áll. Igaz, hogy a szerző minden tárgyhoz, melyről (hiányos) leírásai szólnak, képet csatol s igy segit a lajstromszerü szárazságán bizonyos pontig; de a képek sokasága dacára tekintve- (legtöbbször) túlságos aprólékosságukat, attól kell tartani, hogy az olvasó a tömkelegben nem fog kellőképpen eligazodni. Ez esetben is áll, hogy a kevesebb többet érne. Néhány jó kép helyes magyarázat mellett fölöslegessé tenné a több száz számra menő száraz fölsorolást és apró képet. Nem hiszem azonban, hogy a leletek és lelőhelyek pontos leírása teljesen mellőzendő; ellenkezőleg még teljesebben és még kimerítőbben kellett volna a Baranya megyei leietek statisztikáját megszerkeszteni, mert a tudomány szempontjából ez lett volna és ez szokott az ily monográfiák legértékesebb része lenni; csakhogy ez a rész a megyei olvasóknak szánt résztől teljesen külön válasz tandó. Szerző találhatott volna irodalmunkban jó mintákat, melyeket az olvasmányul szánt rész általánosabb vonatkozású fejezeteiben szem előtt tarthatott volna; ilyenek p.o. az ország dunántúli részének arch, jellemzése az osztrák-magyar monarchia leírásában; az őskor hazai viszonyainak jellemzése a Baróti-Szalay és a Szilágyi féle magyar történelemben; a római és a népvándorláskori időszakra mintául vehette volna a Szilágyi féle történelem megfelelő szakaszait s i. t. Az ily minták szerint szerkesztett általános jellemzéseihez kellett volna fűznie a megfelelő korszakoknak Baranyában fönnmaradt emlékeit, szakszerű leírásokkal és magyarázó képekkel. Az ily baranyai monográfiában megvárjuk p. o. az ottani praehist. Telepek kimerítő ismertetését térrajzokkal és átmetszetekkel. Kívánjuk a római telepek és utak pontos megállapítását gondos helyi mappa kíséretében. Azt hisszük, hogy szerző mindezekre képes volna, mert ugy látszik, hogy ismeri a megyét. A megyében lelt római föliratok, lelőhelyek korszerinti vagy tárgycsoportok szempontjából való pontos összeállítását is kívántuk volna, melyben szerző mint gondos helyi kutató Frölich és Domaszenszky . 0 . baranyai adatait talán értékes uj adatokkal kipótolhatta volna. Ilyen fajta müvei igazán hasznos szolgálatot tenne az irodalomnak, mert amit a római korszak intézményeiről, szokásairól és históriájáról hosszasan mond, azt magyar nyelven is mások már alaposabban mondták el. Leggyengébb a népvándorlási kor tárgyalása 4 , melynek emlékeiről szerzőnek leghomályosabbak a fogalmai; ezt a részt is teljesen újból és alaposabban kell majd megírnia. Midőn ezekben az átolvasott munkáról véleményemet kellő őszinteséggel előadtam, igazságtalanság volna részemről, hogyha nem méltányolnám szerző nagy szorgalmát és kitartását, mellyel évek hosszú során át érdekes régiséggyűjteményét létesítette. Ezért az igen hasznos munkásságért legmelegebb hálával tartozunk neki. Budapest, 1895. december 5. Hampel József" Ezen bíráló szavak után el kellett ejteni a pécsi szerzőt és uj munkatársról kellett gondoskodnia Várady Ferencnek. A választás Posta Béla akadémiai tagra, a nemzeti múzeum régiségtárának őrére esett és igy Ő irta meg dolgozatát "Baranya őskorától a honfoglalásig" cimen, amely a monográfia második kötetének első főrésze és a kötetben az 1-208. oldalig terjed. Hampel bírálatából és Posta dolgozatából arra következtetünk, hogy a pécsi régiséggyűjtő és szerző nem lehetett más, mint Juhász László ügyvéd, akinek megirt cikkét szinte elvetette ugyan Hampel József, de Posta Béla dolgozatához felhasználta. Ezt irja ugyanis a dolgozat elején Posta: "Sok anyagot gyűjtött egybe Juhász
