Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1971. (Pécs, 1972)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETIRÁS TÖRTÉNETÉBŐL - Kopasz Gábor: Baranya megye háromnegyedévszázados monográfiája

leváltárukban, vagy könyvtárukban helyezték el. A társtörvényhatóságok legtöbbjének még nem volt kész monográfiája, csupán Pozsony város küldte meg monográfiájának eddig megjelent 3 kötetét azzal, hogy a későbbi köteteket is küldi azok megjelenése után. A vármegyei közgyűlés aziránt is intézkedett, hogy a megyei és járási tisztviselők közül kik kapják meg a megyei monográfia tiszteletpéldányait. Ezek elosztásával is az alispánt bizta meg a közgyűlés. A megyei tisztviselők a monográfia tiszteletpéldányát közvetlenül az alispántól vették át, a járásiak pedig a főszolgabírón keresztül kapták meg. Az alispán a monográfiát a körjegyzőségekhez ugyancsak a főszolgabírókon keresztül küldte meg. A községek az átvételről elismervényeket küldtek be a főszolgabírókhoz, akik ezeket továbbterjesztették az alispánhoz. Mind a járási, mind pedig a megyei tisztviselők elismervényt írtak alá az átvett tiszteletpéldányokról. Ezeket névsor szerint külön is jegyzékbe foglalták, úgyhogy egész tisztviselői névsorok állnak rendelkezésünkre a monográfiával kapcsolatos iratokban. Külön névsorba foglalták a magasabb állásuakat és a kisebb beosztású alkalmazottakat. Pécsett és Baranya megyében szinte minden számottevő szerv kapott tiszteletpéldányt a monográfiából. Nemcsak a tanügyi és művelődési szervek, vagyis a különböző szintű iskolák és közművelődési egyesületek, hanem a különféle igazságügyi szervek, gazdasági és társadalmi egyesületek, hírlapok és folyóiratok szerkesztőségei. De nemcsak a helyiek, hanem az országos szervek közül is igen sokan részesültek tiszteletpéldányban. Természetesen kaptak tiszteletpéldányt a kötet szerzői és birálói is. Mint pl. Szily Kálmán akadémiai főtitkár, Lóczy Lajos akadémiai tag mint bíráló, Csánki Dezső akadémiai tag mint bíráló, Posta Béla akadémiai tag mint szerző, Gerecze Péter mint szerző. A monográfia második kötetének kéziratát a megye ujabb anyagi támogatásával tudta csak Várady nyomdába adni. Ezért 1896. áprilisban az alispánhoz, szeptemberben pedig a vármegye közgyűléséhez fordult, hogy támogassa pénzbeli leg a megye monográfiája további munkálatait. A közgyűléshez benyújtott kérvényében Várady előadta, hogy amikor a vármegye a "Baranya múltja és jelenje" cimü monográfiából 500 példányt rendelt darabonként 12 forintos áron és megszavazott a műre 6 000 forintot, tulajdonképpen a megrendelt 500 példány árát szavazta meg. S amikor ez történt, Várady még a monográfia terjedelmét 640 oldalra tervezte. Időközben megjelent az első kötet, s ez már maga 694 oldal, több mint az eredetileg tervezett egész mü terjedelme lett volna. De hátra van még a második és harmadik kötet, amelyek a tulajdonképpeni történeti részt fogják tartalmazni. A három kötet összesen tehát háromszor 640 oldalnál is nagyobb terjedelmű* lesz. A 640 oldalra megszavazott pénzen nem lehet háromszor akkora terjedelmű müvet előállítani. Az első kötet két színes nyomású képpel, s 169 különböző rajz és fénykép után készült illusztrációval jelent meg. A bírálatát a Magyar Tudományos Akadémia végezte el, s megjelenése után a nagyközönség is kedvezően fogadta. Mindez azt mutatja, hogy S mint szerkesztő jól látta el feladatát, mint kiadónak azonban lehetetlen befejezni a munkát, ha nem támogatja tovább anyagilag a vármegye. Más vármegyék monográfiájuk szerkesztési, megírási és kiadási költségeit maguk fedezték. Tolna vármegye 16 000 forintot költött kétkötetes monográfiájára. Váradynak a megyében külön, kellett gyűjtést végezni, hogy a vármegyei közgyűlés által