Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

TANULMÁNYOK, FORRÁSISMERTETÉSEK - KOPASZ GÁBOR: A pécsváradi közalapítványi iratok

Termeltek dohányt tehát Baranyában is, s ez kitűnik már a XVIII. század utolsó évtizedeitől. Ez annál is érdekesebb, mert egyes pécsi kutatók a legutóbbi időkig azt az álláspontot képviselték, hogy Baranyában a lakosság nem foglalkozott dohánytermesztéssel a. második világháború végéig, hanem ezt az 1945. évi földreform során más vidékről ideérkezett telepesek honositották meg. Ezzel ellentétben a közalapitványi iratokban adatok találhatókarra, hogy már a XVIII. században dohánytermelés folyt a pécsváradi és mágocsi provizorátus, valamint a baksai kasznárság területén, s hogy a dohánytermesztéssel nemcsak az uradalmak, hanem a telkes jobbágyok is foglalkoztak. A pécsi kamarai hivatal szakszerű utasításokat adott az uradalmaknak a leszedett dohánylevelek minőségi kezelésére. A pécsváradi tiszttartóság pedig a friss erdőirtási területet termékenyítésre kiadta a jobbágyoknak azzal, hogy kukoricával, burgonyával és dohánnyal vessék be és gondosan műveljék. A harmadik év végén az uraság aztán makkal vetette be, de a jobbágyok is vethettek még rá rozsot, amely aratásig árnyékot tartott a. kisarjadó tölgyfacsemetéknek és óvta őket a kiszáradástól. Látható tehát, hogy a közalapitványi gazdászati kerületben ezenkivül kukorica és burgonyatermesztéssel is foglalkozott a lakosság, sőt szőlőtermelő községekben uradalmi engedéllyel urbariális telkeiken szőlőtelepitést is végezhettek. Bár szórványosan, de találhatók arra vonatkozóan is adatok, hogy a falusi lakosság között a XVIII. század második és a XIX. század első felében milyen iparosok éltek, vagy egyegy fontosabb helységben milyen ipar létezett. A falvakban leggyakoribbak voltak azok a mesteremberek, akik a lakosság ruha és lábbeli szükségletét elégitették ki, vagy akik a gazdasági, vagy házi felszerelése előállításához javításához voltak nélkülözhetetlenek. Ilyenek voltak a csizmadiák, foltozó vargák, szabók, varrónők, kovácsok, bognárok, takácsok. A vajszlói uradalom községei a szövést háziiparszerűen folytatták és a lakosság ruházatának jelentős részét maga állította elő. Voltak, olyan kézművesek, akik csak nagyobb helységekben, leginkább az uradalmak székhelyein működtek, nem pedig kint az uradalmi apróbb községekben. Vajszlón találunk többek között asztalos és szürszabó mestert is; mindkettő házhelyet kért az uradalomtól, mivel véglegesen itt akart letelepedni. Nádasdon (Mecseknádasd), amely a török uralom után először a pécsváradi apátság birtokrésze volt és csak hosszú ideig tartó birtokper utján jutott a pécsi püspök birtokába, több ezer forintot érő üveghuta volt. A pécsváradi uradalomhoz tartozó Hird községben a mult század elején egy Lauer János nevü papírgyártó működött. 36/ Vasason kőszénbánya üzemelt, s jelentős mennyiségű irat tanúskodik arról, hogy üzemelését a pécsváradi tiszttartóság irányította, másodfokon pedig a kerületi gazdászati főtisztség alá tartozott. Az eddig elmondottakkal is ecseteltük már, hogy milyen sokszempontu forrásértéket jelentenek a közalapitványi iratok. Hangsúlyozni kell, azonban, hogy elsősorban gazdaságtörténeti szempontból a legfontosabbak. Tükrözik mindenek előtt a közalapitványi uradalmak feudáliskor végi és kapitalistakori mező- és erdőgazdálkodását, az uradalmak és az egész gazdászati kerület szervezeti felépítését, személyi ellátottságát, a bérezés módját, a jobbágyok úrbéri teherhordázását, a jobbágyfalvak szervezetét, műveltségi szintjét, 37/ az uradalmak és a községek, valamint az uradalmak és az egyház viszonyát. Adatok találhatók e

gy

_e

gy község helytörténetére is. Mivel a volt szerzetesrendi birtokokból létrehozott közalapitványi uradalmak jelentős részükben egyetemi és középiskolai célokat szolgáltak, az iratok adatai alapján kutatni lehet, hogy milyen hatással volt a közalapitványi ingatlan tömeg a középiskolai és egyetemi oktatásügy fejlődésére, az iskolák fejlesztésére, a tanulók létszámának emelkedésére, s az egész nemzeti művelődés előrehaladására. 33/ Ennek a nagykiterjedésű közalapitványi ingatlannak, amely a pécsváradi gazdászati kerületi főtisztséghez tartozott, a Zengő lábánál fekvő kis mezőváros, Pécsvárad volt a központja. 39/ Csupán az uradalmak kamarai igazgatása idején 1778-1793-ig és a Bach-korszak alatt 1851-1866-ig volt az a kétszer 15 esztendős időszak, amikor a gazdászati kerület irányitása nem Pécsváradról, hanem Pécsről történt. Egyébként Pécs váradon volt az uradalmak gazdászati központja a bencés apátság alapításától lényegében az 1945. évi földreformig. A hajdani bencés várban székelő közalapitványi praefektorátus hatásköre öt vármegyébe nyúló alapítványi uradalmakra terjedt ki. A pécsváradi vár, ez az Árpád-kori kulturcentrum most muzeális, műemléki és idegenforgalmi célokat szolgál, de a hagyományokban gazdag ódon falak modern világunk, szocialista társadalmunk számára is érzékeltetik azt a művelődési célt, amely közel egy évezreden keresztül innen áradt.