Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1970. (Pécs, 1971)

ADATTÁR - REUTER CAMILLÓ - ZSOLT ZSIGMOND: Nagyváty és környékének helynevei

REUTER CAMILLÓ - ZSOLT ZSIGMOND Nagyváty és környékének helynevei 1. Az az élő helynévanyag, amelyet itt közreadunk hézagpótló, és kérdéses, hogy újra öszszegyűjthető-e. Nemcsak azért, mert idős adatközlőinket az elmúlt évtizedben bizonyára meggyérítette a kérlelhetetlen halál, hanem azért is, mert a vidék kis hegyi falvainak lakossága az elvándorlás következtében alaposan megfogyott, sőt Gyürüfu meg is szűnt lakott hely lenni. Ez a tény egymagában is pótolhatatlan értékűvé teszi az egy évtizeddel ezelőtt végzett helyszíni gyűjtést. A gyűjtőmunkát dr. Zsolt Zsigmond orvos végezte. Nem nyelvészszakember, de tudatos gyűjtő, a helynevek rajongó kedvelője. Igy el kell tekinteni bizonyos követelményektől, hogy feljegyzései például kielégítsék a nyelvjárási gyűjtőtől várt hangtani jelöléseket, néha bizony a mívelési ág, vagy egyéb feljegyzésre méltó körülmény is elmaradt. De nagyon - nagyon kívánatos lenne, ha a magyar nyelvterület többi részéről is legalább ilyen mélységű gyűjtés áll na rendelkezésünkre! A gyűjtő az élőnyelvi anyagot - Szabó T. Attila és az erdélyi helynévgyűjtő iskola útmutatása szerint - a Baranya megyei Levéltár értékes térképtárának történeti névanyagával egé szítette ki. Igy együtt találjuk a vidék összegyűjtött hely névanyagát a következő lapokon. A köközlés csak adattár kíván lenni; egyes esetekben azonban a gyűjtő kiegészíti néprajzi, esetleg a névfejtéshez segítséget nyújtó adatokkal, népetimologiákkal. 2. A magyar helynévgyujtés ma új virágkorát éli. Ez a felette érzett örömön kívül kötelezettséget, felelősséget is jelent. Bizonyos - feldolgozásbeli egyöntetűség - a kívánatosságon felül kötelező is; csak így hasznosítható egy adattár más tudományok - településtörténet, hely történet, névfejtés stb. - által. A kiadvány szerkesztője - megismerve a nemes, értékes anyagot, de tudva az elmondottakat felkért engem az adattár egyöntetűvé alakítására. 3. Miután e területen jómagam is végeztem helynévgyűjtő portyát, sőt a levéltár anyagából dr. Zsolt Zsigmond gyűjtését kiegészítő módon a térképanyag egy részét (BiU. és BmK. jelzetűeket) feldolgoztam, érdemesnek mutatkozott a két anyag egybeszerkesztése. Az öszszeállítást ezért a szerkesztő kérésére elvégeztem, de gondosan ügyeltem arra, hogy a gyűjtött adatanyagban is megállapítható legyen - a minden tudományágban kötelező - egyéni felelősség miatt, hogy kitől származik. A gyűjtött anyag egy igen érdekes, a hely névtudományban még kellően nem tárgyalt kérdést vet fel: a történeti és élő helynévanyag térbeli elhelyezkedésének összevetése és ábrázolása, valamint a térképi névanyag eredete. A történeti névanyagot egyetlen térképlapra felhordva látjuk, hogy az egy -egy név elfoglalta terület miképpen változik, összeszorul - kiterjed, megoszlik. A gyűjtött anyagnak ez a kiadása nem teszi lehetővé, hogy valamennyi község hely névanyagát térképen ábrázoljuk. Ez a jövő kötelessége lesz. Helynévgyűjteményeink eddig élőnévanyagot ábrázoltak. Alábbiakban kísérletet tettem, hogy a történeti névanyag ábrázolásából következtetést vonjak le arra, hogy az 1850 után történt úrbéri rendezés, majd a különböző kataszteri (tehát adóügyi szempontú) földmérések és ezen belüli dűlőkialakítások milyen változásokat okoztak a névanyagban, a nevek elhelyezkedésében. Tapasztalni fogjuk, hogy a községhatárok is meglehetősen változók, s ez is tetemea hatást gyakorol a névanyagra és elhelyezkedésében. Látjuk, hogy a szaporodó lakosság mint terjeszti ki a mezőgazdasági mívelés alá fogott földeket. Mint szorulnak vissza az erdők, elő ször legelővé, majd kaszálókká, végül szántóvá alakíttatnak át.