Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

DOKUMENTUMOK - BARANYA MARGIT: A baranyai mezőgazdaság helyzete a felszabadulástól a földosztásig

BÁRÁNYA MARGIT Á baranyai mezőgazdaság helyzete a felszabadulástól a földosztásig 1944 őszén a szovjet csapatok előrenyomulásával megkezdődött Magyarország felszabadítása, Baranya megye területén november 24-én kezdődtek meg a Vörös Hadsereg hadműveletei, december 6-ra Baranya egész területéről kiszorították a fasiszta csapatokat. (A Drávamenti német ellentámadás következtében később a megye egy része ismét hadszintérré lett, csak márciusban szabadult fel véglegesen. ) A harci cselekmények pusztításai a mezőgazdasági termelőerők nagymérvű megsemmisülését okozták. Statisztikai számitások szerint a mezőgazdasági felszerelések több mint 20 %-a megsemmisült, és az állatállománynak a fele elpusztult. A német fasiszta hadvezetés hadszintérré tette hazánkat. A felszabadulás után igen sokrétű feladat várt dolgozó népünkre. A nemzeti érdek, és a földműves lakosság egyéni gazdasági érdeke egyaránt a mezőgazdasági munka sürgős megszervezését követelte. Tehát rendkivül fontos volt, hogy a háborútól sújtott országban ne maradjon föld megmüveletlenül, hiszen mezőgazdasági termékek - mindennapi kenyér biztosítása nélkül nem lehetett politikai kibontakozás, országépités sem. 1945 tavaszán szomorú képet mutatott a magyar mezőgazdaság. A harci események következtében a földek egy részén a gabonát nem tudták a gazdák elvetni, sok helyen az őszi szántást sem végezhették el. Nagy hiány volt emberi, gépi és fogaterőben is, a meglévő traktorokhoz pedig az üzemanyag biztositása nehézséggel járt. Sok községben a földművelőknél kevés volt, vagy teljesen hiányzott a vetőmag. Hátráltatta a tavaszi mezőgazdasági munka megkezdését az a köfrülmény is, hogy a késő őszi hadiesemények miatt kint maradt a földeken a termés. Baranya megye több községében is előfordult, hogy a kukorica betakarítása tavaszra maradt. Az uradalmakból a gazdasági vezetők jórésze elmenekült. Nagy probléma volt a gazdátlanul maradt birtokok - uradalmi földek megművelésének biztositása, a munkálatok irányításának megszervezése. A gépi felszerelés, az elpusztult vagy megrongálódott alkatrészek gyors pótlása lehetetlen volt. Az ország területének egy része még hadszíntér volt, amikor a Vörös Hadsereg által felszabadított megyék községeiben az uj élet megkezdődött. 1945. január 25-én megjelent a földművelésügyi miniszter felhivása a magyar föld népéhez, melyben a háború sújtotta mezőgazdaság helyzetét vázolva a soronlévő feladatok sürgős elvégzésére szólította fel a mezőgazdasági munkásokat, gazdasági cselédeket, kisbérlőket, törpebirtokosokat és kisgazdákat. Lelkesítve szólt a felhivás a dolgozó nép politikai szabadságáról, és a megvalósulás küszöbén álló földreformról is. A demokratikus átalakulás biztosítására országszerte nemzeti bizottságok jöttek létre megyei járási, városi és községi szinten, amelyek a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült demokratikus pártokból alakultak. A mezőgazdasági termelés irányítására valamennyi szinten termelési bizottságokat szerveztek. Ezek munkájában résztvettek a mezőgazdasági szakbizottságok a munkásképviselet tagjai, a gazdasági felügyelőség vezetője, valamint a Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak delegáltjai. A bizottságok feladata volt a rendelkezésre álló gazdasági erőforrások tervszerű és legteljesebb kihasználása a termelő munka zavartalan menetének biztositása érdekében. Termelési és munkatervet készítettek a helyi viszonyok alapján. Rendkivül fontos volt a megművelésre váró földterület, az igaerő, vetőmagkészlet és kézi munkaerő reális számbavétele. A községi