Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945

ban Őrzött névsorok, kórházparancsnoki beszámoló jelentések. Egyet emlitsünk meg közülük. A szigetvári bolgár 1. Hadsereg sebészeti kórházában 1945. február 22-én 26 magyar dolgozott. Többségük fiatal leány és asszony volt, de akadt közöttük az Andrássy grófok egykori uradalmi cselédje, az akkor 47 éves Kaposi István és mások is. 56 De idézhetnénk a siklósi, mohácsi, a harkányi és természetesen a pécsi front és tábori kórházak anyagából sok-sok dokumentumot, melyek a szovjet, a bolgár kórházparancsnokok és az oda beosztott orvosok, katonák őszinte elismerő és hálás véleményét rögzitették a magyar lakosság testvéri segítségnyújtásáról. Hasonló értékelések olvashatók a jugoszláv iratanyagokban a XII. hadtest csapatainak kórházaiban (Sellyén és Villányban) dolgozó magyar ápolókról és orvosokról. A katonai munkakötelezettség kötelező határait ugyancsak messze túlhaladta a lakosság hozzájárulása a védelmi munkák elvégzéséhez. Itt elsősorban a drávamenti községek lakói érdemelnek elismerő szavakat, akik a magas hóval boritott, csontkeményre fagyott védelmi vonalak műszaki megerositésében napokon át dolgoztak decemberben a jugoszláv, január közepétől pedig a bolgár katonákkal együtt. Nem volt szükség külön utasitásra, amikor a fasiszták betörtek a Drávánál Pécstől délre, hogy a helybeliek megértsék, mi forog kockán. Sokszáz önkéntes sebesültszállító, lőszerszállító, felderítő, hírvivő, sőt harcos akadt a délbaranyaiak között, akik vállalva az életveszélyt segítették a szovjet és bolgár katonák sok véráldozatot követelő küzdelmének sikerét. Ám sokan elpusztultak a márciusi harcok során a Dráva-menti községekben saját hibájukból. A német támadás lehetősége tulajdonképpen soha nem szűnt meg a megye felszabadulásának percétől. A jugoszláv parancsnokságok Tolbuhin marsallnak küldött tájékoztatásukban már december végén lehetségesnek tartották a németek támadását a Dráva déli partjáról. Erre hívta fel csapatai figyelmét Kosta Nadj tábornok 1944. december 29-i parancsában. 57 ^iX a feltevést erősítették meg a Budapesten bekerített német-magyar fasiszta erők felmentésére indított januári német csapások, melyekhez a Dráva déli partján lévő hitlerista erők éppen a viroviticai hidfőharcok miatt nem tudtak kapcsolódni. Az 1945 február elején, majd közepén szerzett értesülések azonban egyértelműen feltárták a szovjet vezetés előtt a hitleristák szándékait. A csapatok mozgásából világosan kirajzolódott, hogy a németek várható nagyerejü ellentámadása három csapásból fog állni. Ezért Tolbuhin marsall február 20-i parancsában elrendelte a védelemre való felkészülést. Ennek keretébe tartozott többek között a várható harctevékenység területére eső lakott helységek kiürí tése. Hogy ez az intézkedés milyen súlyos problémát jelentett a parancsnokságok és a helyi szervek részére, azt az egykorú jelentések sokasága bizonyítja. ^8 A katonai eseményeket nem ismerő emberek többsége nem értette meg, miért kell elhagynia a felszabadulás után hónapokkal az otthonát. A február közepén mind gyakoribbá váló ellenséges tüzérségi belövések figyelmeztetését sokan nem vették komolyan. ^9 A határozott intézkedések ellenére sokan otthonaikban maradtak Drávaszabolcson, Szaporcán, Gordisán, és másutt és a háborús megpróbáltatások súlyos napjait élték át. A másik katonai vonatkozású feladat a hátországi funkciók teljesítésének biztosítása volt. Ide tartoztak lényegében a fentebb említett anyagi jellegű szolgáltatások és munkakötelezettség bizonyos változatai, melyek nem a csapatok közvetlen harctevékenységét szolgálták, hanem utánpótlásának második lépcsőjébe illeszkedtek. E feladatkörhöz tartozott a csapatok átszervezése, kiképzése, pihenőbe helyezése, stb. kapcsán a helyi szervekre háruló tevékenység, igy az elszállásolás, az ellátás, a szállítás zavartalanságának biztosítása. Különösen mozgalmas napokat éltek át a Szigetvártól délre és Harkány-Beremend körzetében élő emberek. 1944 végén, majd 1945 január közepétől február végéig, amikor a jugoszláv, 60 majd a jugoszláv-bolgár csapatok váltása és az ezzel kapcsolatos problémák kielégítő megoldása alaposan próbára tették a helyi szervek találékonyságát és szervezőképességét. A népek közötti internacionalista barátságot erősítette, hogy a jugoszláv népfelszabadító hadsereg egyik egysége, a XV. "Petőfi Sándor" Népfelszabadító Rohamdandár Baranya területén, Csányban alakult meg 1944. december 31-én és harctevékenysége mindvégig kapcsolódott a hazánk felszabadításáért folyó hadmüveletekhez. A budapesti hadmüvelet időszakában a XII. jugoszláv hadtest többi magasabb egységével és egységével együtt ott harcolt Barcstól délre a viroviticai hídfőben, a balatoni harcok idején pedig Pécstől délkeletre, Bolman-Majska Medja