Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

FORRÁSISMERTETÉSEK - FÁNCSI JÓZSEF: Az útlevélügyi iratok történeti forrásértéke

ientette, hogy nevezett mint mezőgazdasági napszámos 1928 évben 300-320 pengőt keresett. A tél folyamán azt lehet mondani nem keresett semmit, mert csak a tavaszi munkálatok elkezdésével, március második felében tud napszámba menni egyes polgárokhoz. Uradalom Borjádon nincs, hogy ott állandóan alkalmaznák. A gazdák csak akkor fogadnak napszámost, amikor saját családjukkal a tavaszi és nyári kapálást nem győzik. A körjegyzőség községeiben az átlagos mezőgazdasági napszámbér n^pi 1. 50 pengő, nyáron 2 pengő, s évente 180-190 napot lehet számitani.

14 A pécsváradi főszolgabíró 1928 augusztus 7-én 3678/1928 szám alatt jelenti az alispánnak, hogy járásában az átlagos napszámbér napi 3 pengő ellátás nélkül, és évente 180-200 kereseti munkanapot lehet számitani. 15 Az itthoni nehéz megélhetési viszonyok mellett a kivándorlás fő ösztönző ereje a már kivándoroltak által hozzátartozóiknak küldött komoly pénzösszegek és a levelek, amelyek beszámoltak az ottani kereseti viszonyokról és munkalehetőségekről. A magyarok jó munkások voltak, sz Ívesen alkalmazták őket s kevés kivétellel megálltak helyüket. A legtöbbje rövid idő alatt olyan helyzetbe küzdötte fel magát, hogy családjának, sokszor rokonának, vagy barátjának kinti megélhetését is biztositani tudta. Riba Józsefné kaposszekcsői lakos férjéhez ment kl Kanadába, akinek ott 160 hold földje, 4 lova és 2 tehene volt. Hemerle Jánosné gödreszentmártoni lakos szintén férjéhez vándorolt ki Kanadába, s neki is 160 hold földje volt. Móricz Sándor kaposszekcsői lakos Kanadába kér útlevelet, ahol sógorának 160 hold földje, 4 lova és 3 tehene van. 16 A mezőgazdasági lakosság kivándorlása 1928 évben tovább folyik, annak ellenére, hogy Kanadában a gazdasági helyzet romlott. Gyenis János püspökszenterzsébeti lakos Kanadába kért útlevelet. A püspökszenterzsébeti körjegyző jelenti, hogy kérelmező elhelyezkedését Kanadában biztositottnak nem látja. Nevezett nemzeti szempontból a legmegbízhatóbb elemek közé tartozik, s igy távozása határozott veszteséget jelent. Ennek ellenére nem kivánja kivándorlását megakadályozni, mert az apósa birtokát terhelő nyomasztó adóságok rendezését akarja megkísérelni. Az útlevél megtagadása a folyamodó és családjánál csak elkeseredést váltana ki annál is inkább, mert a körjegyzőségből néhány fiatalember már kint tartózkodik Kanadában és ott elég szépen keresnek, s jelentékeny összegeket küldenek haza. 1^ De nem mindig őrködtek ilyen éberen a kivándorolni szándékozó érdekei felett. Müller János szűri lakos földmunkás Kanadába kivándorlásának engedélyezését annak ellenére, hogy megélhetése ott nem látszott biztositottnak, a községi elöljáróság javasolja, mert - amint irják - "távozásával a községet semmiféle erkölcsi károsodás nem éri, sőt távozása egyenesen kivánatos, mert az elégedetlenkedők egyik vezére. "18 Az 1929-ben kezdődő, és az egész kapitalista világot végigseprő nagy gazdasági válság hatása először mező-' gazdaságunkban jelentkezett. A gabonaárak rohamos esése következtében a törpe és kisbirtokokat terhelő - ezelőtt nem komolynak tartott - adóságok nyomasztó teherré váltak, melyet itthoni keresetből rendezni nem lehetett. Ezek a birtokosok kénytelenek voltak külföldön munkát vállalni, hogy kis földbirtokaikat megmentsék. A mezőgazdasági termékek árának esése természetszerűleg maga után vonta a már úgyis alacsony napszámbérek csökkenését. Ezért 1929 évben megindult megyénk mezőgazdasági lakosságának az eddigieknél jóval erősebb ütemű kivándorlása. A kivándorlók nagyobb része szivesebben vállalt mezőgazdasági znunkát, mint iparit, ezért legnagyobbrészt Kanadába mentek. Különösen a pécsváradi járás területéről mentek ki nagy számban. A pécsváradi járás foszolgabirája jelenti, hogy a megélhetésük kint nem látszik ugyan biztositottnak, azonban távozásuk sem az országra, sem a vármegyére veszteséget nem jelent, s az útlevelek kiadását javasolja. 1^ A Kanadát is sújtó gazdasági válság miatt a kormány erősen korlátozta a bevándorlást. Csak olyan személyeknek adtak beutazási engedélyt, akinek az országban már hozzátartozói voltak, vagy aláirt munkásszerződést tudtak felmutatni. A magyar hatóságok figyelmeztették a kivándorolni szándékozókat az ottani nehéz viszonyokra, mégis sokan mentek ki, és ezek egyrészét deportálták, vagy kénytelenek voltak utisegélyt igénybe venni. Limberger Henrik nagyhajmási lakos 1929-ben apósával együtt vándorolt ki Kanadába. Az após egyszer már kint volt, s hazatérve keresetéből 4 hold földet vett. Limberger 1933 márciusában csak utisegéllyel tudott ha-