Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945

főhadiszállástól kapott utasítás értelmében elrendelte, hogy a hadsereg az elért terepszakaszon védelembe rendezkedjen be. 37 FŐ feladata a budapesti csoportosítás biztosítása az ellenséges hátbatámadástól. Az 57. hadseregtől délre a XII. jugoszláv hadtest erői voltak védelemben. A Vajdasági Főparancsnok (január 1-től a Hl. Jugoszláv Hadsereg parancsnoka), Kosta Nadj altábornagy december 14-i

38 parancsa értelmében feladatuk a 3. Ukrán Front déli szárnyának védelme Barcs és Torjánci között, a budapesti hadmüvelet sikere érdekében és a Nagykanizsa körzetéből, illetve a Dráván túlról esetleges ellenséges támadás elhárítása volt. A jugoszláv csapatok ez idő alatt harcot vivtak a Barcstól délre létesült hidfő kiszélesítéséért. Ebben a küzdelemben t január 10-től a Petőfi-dandár, és állományában sok baranyai fiatal is részt vett. Az 1245. január 10-21 között beérkező 1. Bolgár Hadsereg fokozatosan felváltotta a Somogy területén védő szovjet erőket Kiserdő-Nagyatád határa-Rinya patak balpartja- Háromfa-Heresznye és Barcs vonalán, Barcstól Torjanci-ig terjedő szakaszon pedig a jugoszláv csapatokat. 3 9 A december 6-án kialakult helyzet Baranya megyében 1945. március 6-ig változatlan maradt. December 20-án megindult a szovjet főerők támadása Budapestért. December 26-án a 2. és a 3. Ukrán Front csapatai találkoztak Esztergomnál és ezzel bezárult a magyar főváros köré vont gyürü külső arcvonala. A németek azonban mindenáron meg akarták tartani Budapestet és a fővárosban bekerített erőik felmentésére január folyamán nagyerejü ellencsapásokat hajtottak végre a 3. Ukrán Front ellen. A harmadik ellencsapásnál kijutottak a Dunához Dunapentelénél és ezzel átvágták a Front védelmét. Ez veszélyes helyzetet teremtett az egész déldunántuli terület szempontjából, mivel várható volt, hogy a sikeren felbuzdult fasiszta hadvezetés csapatokat dob át a Dráván és Nagykanizsa térségéből is. Tolbuhin a helyzetet mérlegelve ugy döntött, hogy nem adja fel a már felszabadított területeket, hanem az ott védő erők összpontosításával, valamint egy külön csapásmérő csoporttal megállítja és felszámolja az ellenség térnyerését. A január 27-én meginduló szovjet ellentámadás eredményeképpen február 16-ra teljesen helyreállt a szovjet védelem arcvonala Budapest- a Velencei-tó és a Balaton között a január 18-i állapotnak megfelelően, és felszabadították Balatonszabadit és Siófokot is

4í Újra hadszíntér Budapest elvesztése után azonban a hitlerista hadvezetés ujabb jelentős erőket dobott át a Balaton térségébe. A március 6-án hajnalban indított ellentámadás során a fasiszta vezetés Mohácstól Budapestig tervezte visszaállítani az arcvonalat a Duna jobb partja mentén és igy délről visszafoglalni Budapestet. A három csapásból álló támadás két kisegítő csapása Somogy területén Kaposvár irányában a szovjet és a bolgár erőket (ül. hadtest), Baranya területén, Pécstől délre pedig a bolgár (IV. hadtest), illetve a jugoszláv (Xn. hadtest) csapatokat érte. A Drávánál kialakult rendkívül súlyos helyzetben Tolbuhin marsall a 13,3. lövészhadtest két hadosztályát és más egységeket küldött a bolgár csapatok megsegítésére és ennek eredményeképpen március 19-re sikerült felszámolni a Drávaszabolcs központú (10 km széles, 4-5 km mély) ellenséges hidfőt. Ezután a szovjet csapatok és a 16. bolgár hadosztály ezredei a jugoszláv katonák segítségére mentek és március 22-én a Valpovotól északra, Bolman centrummal alakult fasiszta hidfő is megszűnt létezni. A márciusi harcok során több délbaranyai község újra az ellenség birtokába került és rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett, mig véglegesen felszabadult. ^ A hadműveleti záróvonalon belül Az előzőekből levonható a következtetés: Baranya megye gyakorlatilag 1945 március végéig, hadműveleti vonatkozásban exponált helyzetben volt. Ezért került a hadműveleti záróvonalon belülre (ez a vonal tulajdonképpen a Duna jobbpartját jelentette Baranyában) és vált a har-