Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933

vélték, ha kisebb kiadásaikat mérséklik. Azért kérték, hogy szállitsák le az országos vásári helypénzeket és mérlegelési dijakat, mert ezeket még a régi búzaárakhoz viszonyítva állapították meg. A vidékiek se fizessék a megállapított dijaknak a kétszeresét, hanem legfeljebb csak a másfélszeresét. Sokkal nagyobb horderejűek voltak a mezőgazdasági kamarai tagság részéről azok a megmozdulások, amelyek a gazdaadósságok végleges rendezését követelték. Ezek a követelések a válság utolsó éveiben már igen felfokozódtak. A mohácsi járási mezőgazdasági bizottság azt javasolta, hogy a mezőgazdasági kamarák a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban országos mozgalmat indítsanak. A mezőgazdák a felvett kölcsönre több kamatot fizettek, mint amennyi hasznot az igénybe vett pénzösszeg eredményezett. Ezért a válság évei alatt a gazdaadósságok egyre növekedtek. Elkerülhetetlenné vált a földteherrendezés megoldása. Azt kérték, hogy az eladósodott ingatlant ne lehessen addig elárverezni, amig rendeletet nem ad ki a kormány a gazdaadósságok rendezéséről. Az elárverezések megszüntetése érdekében javasolta az Ingatlanvásárló Országos Bizottság eltörlését. A Magyar Földbérlők Szövetsége pedig azon munkálkodott, hogy a gazdavédelmi intézkedéseket terjesszék ki a bérlőkre is, mert a segélyakciók egy részéből a bérlők ki voltak rekesztve. A kamatrendezési ankétok sem foglalkoztak a bérlők érdekeivel, figyelmen kivül hagyták őket a kamatkedvezmények, kamatsegélyek megállapításánál is. A gazdaadósságok rendezésére 1933 nyarán Budapesten megalakult paritásos alapon a pénzintézetek és gazdaközönség megbizottjaiból az Országos Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet. Feladatául tűzték ki, hogy közbenjárjon a gazdák és a pénzintézetek között, magánegyezségeket hozzon létre, s amennyiben ezek nem sikerülnének, az ügyeket készítse elő a földrendezési bíróságok felé. Nyilván a nagybirtok védelme volt elsősorban az egylet célja, mert elnökül a győri mezőgazdasági kamara elnökét, gróf Khuen Héderváry Károlyt választották meg. A Kaposváron székelő Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara vezetősége megállapította, hogy megalakult ugyan a központi hitelvédő szerv, az Országos Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet, de a kormány nem részesiti elegendő támogatásban. Ennek ellenére az alsó-dunántuli kamara területén is létrehozták a hitelvédő egyesület helyi szervét Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet néven. Taglétszámát ötvenre tervezték, de egyelőre csak 24 tagot választottak paritásos alapon: 12 pénzintézeti küldöttet és 12 gazda delegáltat. Előrebocsátották azonban, hogy még 13-13 taggal kiegészíti majd magát, ha az egyletet bevonják a gazdaadósságok rendező munkájába. Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Hitelvédő Egylet tagjai lettek a pénzintézetek részéről: Stern Lajos (Barcs), Dőry Frigyes, Mayerhoffer Ödön, nosztányi Szabó Lajos, Malatinszky Ferenc, dr. Beck Lajos, Berger Pál, Szabó János, Kelemen Ferenc, Ábrahám Gyula, Tankovits János, dr. Kammerer Gusztáv. A gazdák részéről beválasztott tagok lettek: Sámik József, br. Mirbach Antal, Probszt József, Kovács Ferenc, Mechwart Ernő, Hertelendy Miklós, Hencz Ferenc, ifj.Eitner Sándor, Okolicsányi Wagner Miklós, Gossmann Márton, dr. Meixner Emil, Bischitz Sándor. Hivatalból Benyovszky Móric kamarai elnök lett az alsó-dunántuli hitelvédő egylet elnöke is. A tagösszetételből arra következtethetünk, hogy az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Hitelvédő Egyletben nagy súlyt helyeztek a nagybirtokosok érdekvédelmére. ^ Amikor a kapitalista kormány végre kiadta a gazdaadósságok rendezésére vonatkozó 14. 000/1933. M. E. sz. rendeletét, amely a védett birtokok ügyeit szabályozta, a védett birtokok ellenőrzésére bizottságokat kellett alakítani a telekkönyvi hatóságok székhelyein. A kerületi mezőgazdasági kamara bizottságonként egy rendes és kellő számú póttagot jelölt a gazdák közül, s a névsort beterjesztette az illetékes vármegyei főispánoknak, akiknek a rendelet szerint a védett birtokokat ellenőrző bizottságokat meg kellett alakítani. E bizottságok feladata volt az egyes birtokok teljesítőképességéhez mérten a még elbírható kamatterhelés megállapítása mindaddig, amig a válság miatti nagy eltolódás a földek tényleges értéke és forgalmi ára között fennállt. A válság hanyatló szakaszában érvényesült a kamara területén is bizonyos tervgazdálkodási módszer, amely országos, sőt világviszonylatban is segítette a válság enyhítését, majd pedig leküzdését.