Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)
TANULMÁNYOK - KOPASZ GÁBOR: A gazdasági válság és az Alsó-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara 1929-1933
ges anyagra kértek ajánlatot, amelyeit aztán mindenki maga készíttethetett el saját falusi szabójával.. Ügyanigy kívánták megszervezni a csizma- és cipőakciót. A lábbeli ellátással is elsősorban az volt a cél, hogy a mezőgazdasági murikások részére a legolcsóbb árakat biztosítsák. Ezt az akciót a kamara először a kereskedelmi minisztériurii segítségével kivánta lebonyolítani, mivel a dél-dunántuli kisiparosok csak később voltác hajlandók árengedményekre és igy csak később lehetett őket az akcióba bekapcsolni. Amikor azonban a kisiparosok olyan árban voltak hajlandók a lábbelit elkésziteni, mint amennyiért az állami akcióban lehetett azt beszerezni, vagyis 9 pengő 69 fillérért, akkor a kamara az akciós lábbelit a cipész kisiparosoknál rendelte meg. Voltak községek, amelyek háziipari tanfolyamok tartásával maguk gondoskodtak mezőgazdasági munkás lakosaik téli foglalkoztatásáról. Ilyen téli háziipari tanfolyamot tartottak Kurd községben is, Tolna megyében. A tanfolyam végén 50 pengő költség merült fel mint fűtésre, világításra, takarításra fordított összeg. Mivel erre a község költségvetésében fedezet nem volt, s a tanfolyamon részt vett 15 szegény napszámos leányon sem akarták ezt az összeget behajtani, Kurd község az 50 pengő kiutalását a kamarától kérte segélyképpen. A felterjesztésben hivatkoztak arra, hogy a község mindig különös bizalmat tanúsitott a kerületi mezőgazdasági kamara iránt. A segélyösszeget utalványozták, de utólag bejelentették a kamara elnöki tanácsának és a" kiutaláshoz igy utólag az elnöki tanácsülés is hozzájárult. Elfogadta a tanácsülés határozatát Hoyos Miksa elnök is, de "veszedelmes precedensnek" tartotta, hogy a kamara háziipari tanfolyamok céljaira pénzösszeget folyósitson, - s ez jellemző volt Hoyos gróf antiszociális magatartására. 10 - Az Alsó-Dunántuli Mezőgazdasági Kamara a mezőgazdasági munkások anyagi helyzetének, munkaviszonyainak figyelemmel tartására, a munkanélküliség elleni küzdelemre kebelén belül munkásügyi szakosztályt szervezett. A munkásügyi szakosztály elhatározta, hogy a munkásügyekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra munkástudósitókat alkalmaz. A kamara igy akarta biztosítani a feldolgozásra kerülő munkásügyi adatszolgáltatások tárgyilagosságát, különösen a kamarai kerület olyan helységeiben, ahol nagyobb tömegben laktak mezőgazdasági munkások. A munkásügyi szakosztály egyes tagjai pedig olyan megbízást kaptak, hogy a mezőgazdasági munkák tartama alatt látogassák meg az egyes helyeken dolgozó munkásokat és ellenőrizzék, menynyiben tartják meg a munkaadók a földmüvelésügyi miniszternek a mezőgazdasági munkások szociális és gazdasági érdekeit szabályozó rendeleteit. A kamara munkásügyi szakosztálya, a négy megyében felmérve a *""nkásügyi viszonyokat, 1931 elején jelentést tett a kamarának a munkások helyzetéről. A jelentés a Dél-Dunántúlon a gazdasági válság első három évére terjedt ki. A szakosztály megállapította, hogy az 1929. és 1930. évi napszámbérek között lényeges eltérés nincs, a napszámbérekből azonban nem lehet következtetni a mezőgazdasági munkások helyzetére. Náluk a kereset zömét a részesmunka adja, igy nem annyira a megkeresett termény mennyisége, mint inkább ezen részkereset pénzértékének emelkedése, vagy csökkenése határozza meg a munkások általános gazdasági helyzetét. Tehát azért rosszabbodott a mezőgazdasági munkások helyzete, mivel a X/ 4nykeresetük pénzértéke az 1929. évihez viszonyítva 60-70 %-kal, sőt némely terményeknél még ennél is nagyobb összeggel esett. Ezzel szemben a ruházati és háztartási iparcikkek ára nemcsak hogy nem követte a munkásság keresetének pénzértékbeli csökkenését, hanem inkább még emelkedett. A munkanélküliek számát pedig az is növelte, hogy a munkaalkalmakat csökkentette a gépek fokozatos térfoglalása. Bár az aratógépeket csak a legszükségesebb esetekben vették igénybe a birtokosok. Csökkentette továbbá a munkaalkalmakat, hogy nehéz anyagi helyzetükben kiadásaik csökkentése céljából a kisgazdák családtagjaikkal együtt végeztek el gazdaságukban minden mezőgazdasági munkát, s nem alkalmaztak sem gazdasági cselédet, sem részesmunkásokat. Sok esetben volt ipari munkások is - menekülve az ipari munkanélküliségből - a mezőgazdaságban kerestek munkát. Ez még jobban fokozta a mezőgazdaságban a munkakeresletet. A munkásszakosztály jelentése téli foglalkoztatottság szempontjából nagy fontosságot tulajdonított a téli háziipari tanfolyamoknak. Egyes helyeken ugy próbálták a munkás szerződé s ékben szereplő búzát 20 pengőben rögzíteni, hogy kikötötték, ha közben a búzaár esne, a munkaadó köteles a munkavállalónak a különbözetet megtéríteni.
