Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1969. (Pécs, 1969)

TANULMÁNYOK - GODÓ ÁGNES: Baranya megye a felszabadító harcok időszakában 1944-1945

dett a 233. szovjet és a jugoszláv hadosztály. 10 A kialakult helyzetet mérlegelve Tolbuhin módosította a további támadás tervét. Elrendelte, hogy a 64. és a 75. lövészhadtest november 15-én menjen át támadásba és 20-ig foglalja el a Mohács-Magyarbóly-Torjanci közötti terepszakaszt. Ennek elérése után az 57. hadsereg második lépcsője, a 6. gárda lövészhadtest kezdje meg harcát és támadásának kiszélesítésével foglalja el november 26-ig Pörböly-Möcsény-Pécs-Páprád-Dráva vonalát. Ezután az 57. hadsereg Nagykanizsa, a 4. gárda hadsereg (parancsnoka: G. F. Zaharov hadseregtábornok) pedig Székesfehérvár általános iránnyal folytatja támadását.

1

^ A szívósan védekező ellenség azonban a súlyos harcok folytatását kényszeritette ki. A fasiszták védősávjában kedvezőbb terepviszonyok - két magaslat is, a 205. és a 206. sz. magaslatok Mohácstól délre és Batinánál -, az átkelőhelyekhez vezető müut, a többlépcsős felépítés stb. következtében a szovjet és jugoszláv katonáknak rendkívül heves harcokat kellett vívniuk a hidfők egyesitéséért. .A küzdelem különösen elkeseredetté vált november 19-20-án, amikor a németek Jugoszláviából ujabb erőket vetettek itt harcba. A szovjet csapatoknak a Dunán túlra való visszavetéséről azonban szó sem lehetett. A német törekvés ugyanis ez volt. Most ismerték fel csak igazán hogy a Budapesthez összpontosított erők nélkül, csupán Kaposvár körzetében és a Dráva déli partjánál lévő csapataikkal nem fogják tudni feltartóztatni a 3. Ukrán Frontot, ha annak sikerül Batinánál és Apatinnál a tervezett hadműveleti hidfő létrehozása. A minden négyzetméterért súlyos áldozatokat hozó szovjet katonák megállítása hiu ábrándnak bizonyult. November 22-én a két szovjet hadtest koncentrált támadást indított és másnapra sikerült egyesítenie a két hidfőt és azonnal folytatták előnyomulásukat Knezevi Vinogradi birtoklásáért. A szovjet főhadiszállás igen nagyra értékelte a 3. Ukrán Front és a XII. jugoszláv hadtest csapatainak hidfőharcait és külön parancsban mondott köszönetet a parancsnokoknak és a katonáknak. A parancs kiemelte az 51. jugoszláv hadosztály és parancsnoka, Sreta Savic alezredes helytállását. ^ Több szovjet és jugoszláv egység és magasabb egység elnyerte a "Dunai" előnevet. Igen sokan kaptak kitüntetéseket és Moszkva disztüzzel ünnepelte a hadműveleti hidfőt létrehozó csapatokat. December 1-én a jugoszláv főparancsnok, Tito marsall, napiparancsban köszöntötte az 51. hadosztályt és törzsét. Megemlítette a 7. dandár hősiességét amely váll váll mellett a hősi Vörös Hadsereggel harcolt. "Az egység és áldozatkészség a megszállók elleni harcban - ez a teljes győzelem biztositéka" - hangsúlyozta a napiparancs. A hidfő létesítése valóban nagy jelentőségű volt a 3. Ukrán Front csapatai számára, amelyek 1944 decemberében döntő támadásba mentek át északnyugati irányba - Székesfehérvár felé és az ellenség budapesti csoportosításának nyugat felől történő átkarolása céljából, de fontos volt a Kaposvár és a Nagykanizsa irányba történő támadás szempontjából is.

17 Az 57. hadsereg batinai és apatini hidfőharcait és a 46. hadseregnek a Duna mentén Budapest felé való előretörését, majd a 4. gárda hadsereg Szekszárd-Bonyhád irányú támadását támogatta a 17. légihadsereg és a Dunai Katonai Flottilla. Ez utóbbi szerepe különösen nagyjelentőségű volt. A Duna jobbpartját ugyanis a németek Baja és Novi Sad közötti szakaszon aláaknázták és teljes folyamzárat létesítettek kb. 84 km hosszúságban. A part mentén tábori erőditések, ütegállások védelmezték a folyót, a hajózási útban pedig kövekkel megrakott uszályokat és más vizijármüveket süllyesztettek el. A flottilla kijelölt egységei Baja fölött Gerjennél, illetve Novi Sadtól nyugatra Hóknál harcászati deszantot tettek partra és hídfőállást létesítettek. Megtisztították a Bácskai Nagy Csatornát (akkor Ferenc-csatorna) és Bezdántól felhajózva a Sugovica ágon, amely a csatorna dunai torkolatához közel kezdődik, feljutottak Bajára. December 1-én pedig Bajáról észak felé indulva érték el Gerjent. Ezáltal biztosították az átkelő csapatok utánpótlási vonalát és tűzzel támogatták az apatini, mohácsi és dunaföldvári átkelőhelyeket,

18 anélkül, hogy a folyamzárak leküzdésére az adott időszakban erőt és időt áldoztak volna. A Mohácstól délre létesült hadműveleti hídfőbe már 23-án éjjel megkezdődött a 3. Ukrán Front főerőinek átszállítása, és a további támadáshoz való felfejlődése. Tolbuhin utasítására az 57. hadsereg második lépcsője: a 6. gárda lövészhadtest a 32. gárda gépesített dandárral, és a Front második lépcsőjében lévő 4. gárdahadsereg 21. gárda lövészhadteste készült fel a harc-