Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
KUTATÓINK MŰHELYÉBŐL - PETROVICH Ede: Az egyetemalapitó Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye
1757 ben panasz merült fel, hogy a székesegyház északi oldalán a tetőről lecsurgó viz nem tud elfolyni, ezért a templom falai átnedvesednek. Fokozza a veszélyt, hogy az ut 5 lábbal magasabb, mint a kápolnák padlószintje. Ezért a káptalan elrendelte, hogy a domboldalt védő kőfalat ki kell épiteni a templom egész hosszában, az utat boritó földet a kápolnák padlószintjéig le kt Ll süllyeszteni, a kiásott földet az uj fal mögé kell hányni, amennyiben az lehetséges. 20 Legfontosabb azonban, hogy a templom és az uj kőfal közötti utat 5 ivvel át kell hidalni, bizonyára nem a templom, hanem a kőfal megerősítése végett. Ezt az állapotot tünteti fel Bucknak 1805-ben a székesegyházról készített alaprajza 21 " és ezt sejteti Koller Prolegomena} ának a székesegyház nyugati homlokzatát ábrázoló táblája. Itt ugyanis az északnyugati torony északi falsíkjához csatlakozó félköríves ío! osóbejárat látható. Buck alaprajzán a 33, számmal jelzett kamrát, a jelek szerint a Pollák-Buck-féie restauráció alkalmával építették ki. Mielőtt a terep későbbi változtatását vázolnók, szabadjon megemlítenünk, hogy a terep vizsgálata közben sikerült Madas József ny„ bányamérnökkel együtt megfejtenünk egy rejtélyt, melyen még Koller is sokáig törte a tejét, sikertelenül. Koller a Prolegomenában, a IX. táblán közölt egy rajzot, mely alul Pécs városának törökkori képét, középen kör alakú keretben ivekkel borított nyitott fo lyosót ábrázol. A folyosó elején római férfi látható, ajkának magasságában e szó: Redivit, az egyes iveken pedig e szó vége: ivit. A kör fölött szalag, rajta e felírás: Echo simul una et quina. (Egyszeres és ötszörös visszhang, Koller a Prolegomena tartalomjegyzékében e szavakat fűzte*" Imago Civitatis Quinqueecclesiensis, cuiusmodí fuit temporibus Turcarum, et effigies eius situs, ubi vox emissa quinquies reddita fuit: in quern incidere nondum contigit. (Pécs város képe, amilyen voit a törökök idejében és annak a helynek a képe. ahol a kimondott hang ötszörösen visszhangzott. Eddig még nem sikerült e helyre rátalálni, ) Véleményünk szerint ez az érdekes hely a székesegyház északi oldalán kialakított és egyenlő távolságban ivekkel borított folyosó. Koller rajza azonban nemcsak mint érdekesség érdemel figyelmet, hanem róla leolvashatók a folyosó egykorú részletei is, bizonyára csak megközelítő pontossággal. Az ivek között a fény balról árad be. Tehát a képen látható férfi, illetve a rajzoló, a folyosó nyugati végén állt és onnan tekintett keletre. A beáradó fény csak bizonyos magasságban jelentkezik. Oka ennek az, mert az ivek mögött ott áll a támfal. Ha a férfi magasságát vesszük alapul (175 cm), akkor a támfal 2 00 - 2 20 m magas lehetett. Ebből azonban az is következik, hogy a támfal mögötti part nem volt merőleges, hanem rézsüsen emelkedett a felső szint magasságáig. A vaskosoknak mondható ivek a támfal előtt állnak, abból jelentékenyen előugranak. Az ivboltok magassága 3 90 m. Az ivek, kivéve a nyugati elsőt, a templomnak olyan pontjához csatlakoznak, melyeknek folytatásában a kápolnákon belül l-l fal húzódik. Sajátságos, hogy az 5. iv a mai sekrestyefal közepéhez csatlakozik: tőle keletre sem Buck, sem Schmidt felvétele nem tüntet fel semmiféle ivet. Azt akarja ez jelezni, hogy a domboldal e szakaszon nem volt annyira meredek, hogy a kőfalat ivekkel kelljen megerősíteni? A terep további vizsgálatához az 1852. évből két forrás áll rendelkezésünkre.
