Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

Iákat. 20.000 gyalog és 4000 páncélos magyart temettek el. " Hogy a halottak eltemetése Igy történt-e, arról egykorú magyar forrás nem szól. Valamelyes hitelt kell adnunk a Napló feljegyzésének, de valószinübb, hogy a munka inkább a halottak értékeinek összeszedésére irányult, minthogy a táborban maradt rengeteg értéket is összeszedték, jórészben még bizonyára Báli bég emberei. Istvánffi, ha mindjárt két nemzedékkel későbben is, nyilván a valóságon alapuló szájhagyománynak megfelelően adja e*ő a temetés történetét; "Miután pedig a halottak száma igen nagy volt, ugy, hogy a sok holttesttől a levegő is megromlott és az ellenség elvonulása után azok felfalására nagy sereg kutya gyűlt össze, annyira, hogy az arra járó-kelő utasok biztonsága is veszélyben volt, buzgó nő, Kanizsai Dorottya, Perényi Imre nádor özvegye, a keresztényeket, kik a haza védelmében estek el, megszánván, saját pénzén 500 embert fogadott, kik az elszórva fekvő testeket, nehogy azok a vadak s ebek által tépessenek szét s falassanak föl, roppant nagy gödröket ásatván, eltemettette. " Fejezzük be közlésünket a kortárs nagy történetírónak, Kemálpasazádénak szavaival: "Ugy látszott, hogy e rossz csillagzat alatt születettekért gyászba borult az országuk. Annyi vér folyt az országban, hogy felszálló, nedves gőze mint köd tölte meg a levegőt, A gaz hitványokat leöldösték s azután elrabolták javaikat és családjaikat. Előbb letördelték a törzseket, hogy leszaggathassák a rózsákat; előbb megfojtották a méneket, hogy elvehessek a mézet. Szépet és rutát, erősét és gyengét, csecsemőt és serdülőt, előkelőt és alacsony származásút, gazdagot és szegényt, szóval: akit és amit elérhettek, magukkal vitték. A szent harc tengerébe nyakig merülve egyetlen tűzhelyet sem hagytak a hitetlenség házában, hanem mindnyáját elpusztították. A templomokban és zárdákban kő kövön nem maradt; a vetések azon földeken, melyeken átvonultak, mindenütt el% tek. .. Mindenfelé oly nagy számban kerültek kézre az értékes tárgyak, a különféle áruk, a lábas jószágok nemei és egyéb jószágok, hogy a hit harcosainak vágya teljesen ki volt elégítve... . Míg a hadseregnek kiegészítő csapatai a szerencsétlen Magyarország dulásával és pusztításával valának elfoglalva minden irányban, addig a szerencsés szultán felséges személye körül lévő és mindig környezetét képező derékhad egyenes uton a nyomorult király székhelye felé tartott s a felséges isten segélyével Zilhidse havának 3-án megérkezett a kitűzött céljához."