Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

király és a gyűlés elé terjesztették, még azok is, akik észszerűbben gondolkoztak, annyira megrémültek ettől a borzasztó árulástól, hogy az ütközetet egyhangúlag elhatározták, bár semmi remény nem volt arra, hogy a vajda és. Kristóf, meg a csehek az ütközet idejére megérkezzenek. Némelyek még a gyűlés eloszlatása után is rosszalták azt a határozatot, hogy ilyen hirtelen vegyék fel a csatát. Ezek közé tartozott a tréfás fiatal Perényi Ferenc váradi püspök is. . . 0 mintegy előre látva a jövendőt, az összes jelenlévőknek nagy csodálkozására azt mondts hogy azt a napot, amelye . meg fognak ütközni, a T. ?ri Pál barát vezénylete alatt KfJíztus vallásáért megölt 20.000 magyar vértanúnak kell szentelni... .... Lesznek talán olyanok, akik vádolni fogják • ' • azoknak merészségét, akik oly hévvel követelték a csatát. . .. De ezek feledik, hogy sok olyan ok működött ak. kor, àmely a legbölcsebb és leghatalmasabb fejedelmeket is rábírhatta volna erre. Mindenek előtt is a katonáknak csodálatos, hallatlan és szinte végzetszerű lelkesedése, s a biztos győzelem reménye... Ehhez járultak Tomori Pálnak az ellenséges hadsereg egy részével folytatott tárgyalásai, azokkal t. i. , akik vagy maguk is kereöfctenyek voltak vagy keresztény szülőktől származtak: a németekkel és olaszokkal, akik az ellenség ágyúinál voltak alkalmazva. Ezenkívül az ellenségnek oly közel '../..' létele miatt a visszavonulás sem látszott már eléggé biztosnak, mert az elől az ellenség elől kellett volna hátrálniok, amely lovainak gyorsasága miatt semmire sem volt annyira alkalmas és kész, mint éppen az üldözésre. ..." Mindez augusztus 24-én történt. Az ütközet napjáig következő ido alatt ujabb csapatok érkeztek, köztük a horvát bán 3000 lovassal s megérkezett Aczél István is 300 lovassal (ki utóbb'a-Csele iszapos áradásában a király mellett vesztette életét,) és-számosan-mások is eljutottak a táborba. "Mig mindezek összejöttek, a csatát megelőző három nap részint csatározásokkal telt el, amelyek szünet nélkül folytak, még pedig az ellenségnek mindig nagyobb kárával, mint. a mieinknek, részint pedig az afölött való tanácskozással, hogy hogyan és hol kell az ellenséggel megütközni, hogyan kell a sereget felállitani, hol álljon a seregben a király, hová kell a lovasságot és az ágyukat elhelyezni, melyekből vagy 80 darabunk volt, melyek azonban az ellenség ágyúival össze sem voltak hasonlithatók.... Többen, köztük - (a lengyel) - Gnojenszky Lénárt is, ugy vélekedtek, hogy legtanácsosabb volna, ha a sereget kocsikkal vennék körül, amelyek- . nek a király nagyon bőviben volt s ebben a megerősi-