Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

ban felsorolt üzemek bérbe voltak adva fix árendáért, tehát állandó bevételt jelentettek, a cukorgyárat pedig maga a tulajdonos üzemeltette és a termelési körülményektől függött bevétele. A régi szigetvári cukorgyár megszűnésére 1854-ben ugyancsak a Czindery osa­no rr Iád levéltárában találunk adatot. Az inventáriumok között 1854-boi van egy birtokösszesito. Ennek cimlapján található egy-egy feljegyzés a két cukorgyár­ról, illetve toleknagyságukról. Az első feljegyzés: "A cukorgyár haszonvehe­tetlen 1392 négyszögöl" - a régi cukorgyárra vonatkozik. A másik feljegyzés pedig: "Cukorgyár a legelőben 1380 négyszögöl" - Czindery uj cukorgyárára u­tal. A régi cukorgyár tehát 1854-ben már hasznavehetetlen volt, az uj cukor­gyárat pedig a legelőben építette fel Czindery. A két cukorgyár majdnem egy­forma telken helyezkedett el, hiszen az uj cukorgyár telke csupán 12 négyszö­göllel volt kisebb a régiénél. Az ujabb szigetvári cukorgyár 1859-ig működött. Időrendben mindjárt Czindery László első cukorgyára után épült a kastélyos- domboi répacukorgyár, amelyet Nedeczky György táblabíró, kastélyosdombói földbirtokos és Linberger G. Gyula neves répacukorgyártó alapitott 1839-ben. Közös vállalkozásuk ugy kezdődött, hogy 1838. december 1-én Linberger leve­let irt Nedeczkynek, amelyben felajánlotta, hogy alapítsanak közösen egy ré­pacukorgyárat. 2 ^ Nedeczky György meggyőzésére azt is felhozta, hogy Czindery Szigetváron már az ő közreműködésével alapitott egy ilyen gyárat, amely nagy haszonnal termel. Azzal is érvelt Linberger, hogy nincs még egy mezőgazdasági ipari vállalkozás, amely olyan haszonnal járna, mint a répacukorgyártás. Gyártmá­nyait jól lehet értékesíteni, a répahulladékot pedig márhahizlalásra lehet fel­használni. Linberger egy cukorgyártási tervezetet is készített, amelyben több éves ta­pasztalatára hivatkozva, 30. 000 forint tiszta hasznot csillogtatott meg Nedecz­ky előtt egy-egy évre vonatkozóan. Linberger mint társ, 10. 000 forinttal ki­vánt belépni a közös gyáralapitásba. Többen szerettek volna már vele társas viszonyba lépni, de ő csak azzal hajlandó társulani, akinek becsületes gondol­kodásáról meggyőződött - hangoztatta. Ezért Nedeczkyvel örömmel lép társas viszonyba 12 esztendőre. Nedeczkyt Pestre is meghívta, hogy intézetében alaposan lássa a répacukor­gyártás mesterségét. Nedeczky viszont Linbergert hivta meg Dombóra. hogy személyesen győződjék meg a helyszínen a földek és épületek alkalmasságá­ról. Kastélyosdombóról aztán visszautaztak Paksra, Nedeczky állandó tartózkodási helyére, ahol Nedeczky György - arra gondolva, hogy Linberger Pesten a ré­pacukor készítéséről állandóan oktatásokat tart, minden újságban olvasni hí­rét, nevét és már eddig is több gyáralapitásban részt vett - ugy döntött, hogy ő maga egyedül előlegezi a gyáralapitáshoz szükséges összes költségeket. Ak­kora kölcsönösszeget vett fel sógorától, Csapó Vilmostól a gyáralapitásra, hogy ezzel az egész dombói birtokot eladósitotta. Pakson egymás között a szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom