Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)
táljának ők is egyszer a napsugaras téli délutánon. rr Tuta ,r vagyis Balogh halottsápadtan felelt: De Lefikém, ezt nem lehet. És miért? Ide délután 2-3 más társunk jön fel, nem távirászok - mondottam. Nem akarom, hogy neked abból bármilyen kellemetlenséged legyen. Ez jó Anyádnak is nagyon fájna. Ha ezeket te nem tennéd meg, akkor is jó Anyádnak okoznál felesleges fájdalmat. Nekem senkim sincs, s igy itt majd én felelek az esetleges következményekért, majd még mindig mosolyogva mondtam: magasabb érdek. De milyen érdek? kérdezte. Tr A köztársaság üdve a legfontosabb törvény. " Azután kivettem Doxa órámat és epedő tekintettel azt mondtam neki: "Kérlek öreg cimborám, leülök a PG. (igazgatósági) géphez és Te 10 percen belül eljátszod a szerepedet, mely hálás és üdvös Neked is, a köznek is. Amit mondtam, titoktartással kezeld. " Ezzel már el is indultam a géphez és szívszorongva vártam a továbbiakat. S hol az órát, hol a gépet néztem. Már talán 8 percet ültem ott, mikor Balogh siri hangon megszólalt: "Kisasszonyok mehetnek haza, szép az idő", majd felém fordulva mondja: "Lefi kérlek, vedd át a helyemet, otthon vífti dolgom, itt ugy sincs sok távirat". "Kérlek, Nagy Mogul" - feleltem és mindjárt átvettem a szolgálatot. A lányok csivitelve, de kissé értetlenül, ugyanakkor örömmel is távoztak. "Tuta" is. Egyedül maradtunk hárman, Sóssal és Horváthtal, elmondtam miről van szó és mi hárman leadtuk a sztrájktáviratot az ÜV területén a vonalakon, a szerb megszállási területen, körözvény alakjában, még a vétel nyugtázását is kérve s megkapva. Közben feljött lélekszakadva Éltető távirda ellenőrségi főnök, kinek nyilatkozatát fentebb már idéztem, ugyanis Ő véletlenül az állomáson (jó füle van) hallotta a körözvényt a sztrájktáviratra. Megállapítva, hogy csak az ÜV-ből származhat a leadás, rohant fel hozzám, miután megnyugtattam és magamra vállaltam mindent - nyilatkozata szerint is - Kiss Gyula osztályfőnökkel együtt eltávoztak az épületből. Mi magunkra maradtunk, elvégezve mindent, és még a szalagokat is s a bizalmas jegyzeteket Horváth távírász kabátbélésébe rejtve, ugy határoztunk, hogy Horváth és társa fennmaradnak még, az esti szolgálatot is átadják a rendes időben, hogy az igy felesleges feltűnést elkerüljük, s a felváltóknak sem közlünk semmit az eseményekről. Én dr. Havassal együtt , miután Bauer Károly sejttag és vasúti vezetőségi tag is, akit időközben értesítettünk, megjelent elmentünk a vezetőségi ülésre. Más vezetőségi taggal nem közöltük idő előtt. Emlékszem, hogy a vezetőségi ülésen Szeitz, a markáns arcú elnökölt, Pál Árpád nem volt jelen, s Bildhauer, Szünstein mozdonyfelvigyázó, Balatoni Sándor, Kiss Ede szertári hivatalnok, Göncz Lajos állomáshivatalnok voltak jelen. Emlékszem, hogy kerestem a szemeimmel Hegedűs mozdonyvezetőt, de nem láttam. Fekete Kálmán pedig csak elkésve érkezett. A többiekre nem emlékszem, hogy ott voltak-e vagy nem. Dr. Havas titkár referált a vezetőségnek a sztrájktáviratról és felszólított engem, hogy az eddig végzett munkáról számoljak be. Én elmondtam, az előzményeket is, és azt is, hogy illetékes helynek átadtam a táviratot azzal, hogy a vasútnak kell kezdeni a sztrájkot. Elmondtam, hogy az összes állomás értesítve van rendes körsürgöny utján és Göncz Lajos, Bauer Károly hozzászólása után elfogadták, hogy a sztrájk éjjel 12 órakor lépjen életbe, mint ahogy az a sztrájktáviratban is állt.
