Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

nyel, sőt a cukorrépatermesztést a nép között is propagálta. Amikor a vár helyet adott a cukorgyárnak, Csáktornya körül még a hatalmas tölgyerdőket is kiirtották, hogy ezek helyét is müvelés alá vegyék. A soproni kereskedelmi és iparkamara évi jelentéseiben pontosan közli, hogy a csáktornyai gyár 10 év alatt, vagyis 1860-1869-ig évenként mennyi cukorré pát dolgozott fel és a gyárat üzemeltető cég ugyancsak évenként mennyi adó; fizetett. A kamara által közölt adatok felhasználásával az alábbi táblázattal szemléltetjük a feldolgozott répamennyiség és a gyárra kivetett adóösszegek változásait a 10 éven beiül. É V Feldolgozott répa mázsában Évi adó összege forintban 1860 142.323 52.798 1861 88.187 33.352 1862 101.796 40.344 1863 87.641 35. 889 1864 72.332 29.619 1865 84.838 34. 741 1866 85.126 34. 859 1867 71.467 29.266 1868 34.486 14.123 1869 38.110 16. 606 A csáktornyai cukorgyár, amikor termelésének magasabb fokán állott, 30 géppel dolgozott és 300 munkást foglalkoztatott. A férfi napszámosok 1 koronától 2 korona 40 fillérig terjedő napszámbért kaptak. A gyár gépi berendezése 5 gőzkazánból, 10 gőzgépből, 1 répamosógépbői, 1 répareszelőgépbol, 4 hidraulikus sajtóból, 5 gőzfűtésű raffináló kazánból, 3 lepárlókészülékből, 1 vákuum ból állott. A felszereléshez tartozott 10 csontlisztszürő is, amelyhez a spódiumot a gyárhoz tartozó csontszénégető kemence szoigáitatta. A gyár gőzkazán ja; és gőzgépei széntüzelésüek voltak. A gőzgépek transzmissziós szijak segítségével hajtották a mosó, reszelő, sajtoló, stb. gépeket. A gyár megszűnése több okra vezethető vissza. Legnagyobb baj volt a viz hiá-