Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - KOPASZ Gábor: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dunántúlon 1837-1867

15.590 forint kiadást és 9.202 forint bevételt, 1841/42-ben pedig 13.717 forint kiadást és 6289 forint bevételt mutatott ki Linberger. Igy 1840/41-ben 6388 forint, 1841/42-ben pedig 7428 forint volt a ráfizetésük, ami 13. 816 forintot tett ki a két üzleti évben, A kastélyosdombói birtokon 50 - 60 holdon termelték meg azt a répamennyisé get

, amely a cukorgyártáshoz szükséges volt. Nedeczky földjei közül a répatermesztésre legalkalmasabbakat Linberger választotta ki és o irányította a répamüvelést is. Linberger Gyula a szomszédos gazdaságokat: is igyekezett a cukorrépatermesztésre rábeszélni. Azt igérte nekik, hogy a répáért nemcsak pénzzel, hanem kész cukorral is fizet majd a gyár, ahogyan a termelők kívánják. Igy a lakócsai uradalomtól is tudtak cukorrépát vásárolni. A megindulási év után, a következő években egyre kevesebb répát dolgozott fel a dombéi gyár. 1841/42-ben csak 6.271 mázsa, 1842/43-ban pedig mindössze 5588 mázsa cukorrépát használt fel az egész gyártási idényben. A kastélyosdombói gyárban a cukorgyártás Linberger módszere szerint történt. Ennek lényege, hogy a répát megmosták, majd megreszelték. A vizhordás és a répa megreszelése állati erővel történt. A reszelt répapépből zsákok és prések segítségével a répalevet kisajtolták, majd vásznakon átszűrték. Sajtolás alkalmával a levet nagy fakádakban fogták fel. A lé besüritése nyilt tüzeléses edényekben történt. A dombói gyárban fatüzelést alkalmaztak. A lé további szűrésére, tisztítására nagymennyiségben használták a csontszenet (spódium), amelyet a gyár saját üzemében állított elő. A cukor tisztításához a spódiumon kivül meszet, marhavért, vajat és irót használtak. A tisztított cukrot jegecesitették, majd formákba (süvegek) öntötték. A kastélyosdombói gyár csak az első évben készített nagyobb mennyiségű raffinait cukrot, a többi években inkább nyerscukorként értékesítette gyártmányait. Ami a cukortisztitást illeti, Linberger 20. 000 mázsa répához 150 kg meszet használt, de azt tartotta, hogy a legnagyobb tapasztalat és hozzáértés mellett sem lehet a szükséges mészmennyiséget előre pontosan kiszámítani. Linberger Gyula a saját cukorgyártási módszerét a lehető legjobbnak tartotta, mégsem járt mindig egyforma sikerrel a cukorkészitése. Hosszú évek gyártási tapasztalata után az a véleménye alakult ki, hogy százalékra nem is lehet előre pontosan megmondani, hogy mennyi cukrot lehet kihozni egy mázsa répából, mert a répa cukortartalma mindig függ az időjárástói. Linberger a lé sűrítéséhez, a még folyékony cukor tisztításához nagymenynyiségü spódiumot használt. A csontszénszükségletet a cukorrépa mennyiségéhez szabta. Linberger szerint 10. 000 mázsa cukorrépa feldolgozásához 250 mázsa csontszenet kellett számítani. A spódiumot állati csontból maga állította elő égetés utján. Linberger több spódiumot gyártott, mint amennyit saját cukorgyárában felhasznált, s a csontszénfelesleget más cukorgyáraknak adta el. Csontszenet szállított többek között Pestre és Zágrábba is.