Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Hauerné Fuchs Teréz visszaemlékezése: A sásdi Fuchs család forradalmár tagjairól. (Közli: Banna Lajosné)

bői font láncon, kezei lábához bilincselve vastag széles vaspántokkal, melyeken lakatok lógtak, csak éppen a legszükségesebb mozgási lehetőséggel. Itt 8 évi fegyházra Ítélték, mert tudták, hogy még lesz folytatás. Tárgyalás után újból Kalocsára vitték, ahol kezdődött az igazi kálvária. Egy húsvéti ünnepen én is meglátogathattam. Az összes ujjain gennyes seb voit. A lábai rongyokba voltak csavarva, mert a vallatásnál gombostűket vertek a körmei alá, máskor meg ugy megverték, hogy összepiszkitotta magát és azt megetették vele. Sok volna ieirni azokat a válogatott, szadista kinzásokat, amiken keresztül ment. Hármukat Ítélték el. A 8 évet még 15 évvel megtoldották, igy 23 évi börtönbüntetés volt a végső itélet, mely egyenlő volt a halállal. A kalocsai újság részletesen beszámolt arról a tárgyalásról. Az Ítélethozatal után a váci fegyházba szállították, ahol a 23 évet kellett volna letöltenie, ha nem jön a szovjet segítség. A Szovjetunió őt is kikérte és kicserélték magyar katonatisztekért. 1922. telén 36 hónapi börtön után szabad lett, csont és bőrre lefogyva. A Szovjetunióban becsületes jó munkájáért többizben kitüntetést kapott. A fiatalabb, Emil bátyám a Tanácsköztársaság megalakulásakor érte el katonaköteles idejét. Mint vöröskatona szolgált Haks Ernő főhdgy. zászlójában. A román fronton harcolt egész végig. Hazajövet azonnal letartóztatták, majd kétizben is kiengedték egy kedves ismerőse révén. 1919. telén egy barátjánál jöttek össze többen, a szomszédasszony feljelentette, hogy bátyám az Internacionálét énekelte. Még az éjszaka elvitték, hamarosan Hajmáskérre, s onnan a Zalaegerszegi fogolytáborba szállították. 1921. őszén néhány társával szökést kíséreltek meg Jugoszláviába. Ezt a megáradt hideg folyón való átkelés tette lehetetlenné. Egy őrháznál lefogták őket, és mivel Emil bátyámról már tudták milyen családból származik, neki jutott ki a legtöbb szenvedés. Erről a Népszava adott tudósítást, melyet rögtön el is koboztak, de egy kedves ismerősömnek sikerült egyhez hozzájutni és ő értesített bennünket a dologról. 1922-ben a nemzetközi munkásmozgalom avatkozott bele az itteni politikai foglyok embertelen bánásmódjába. Ezzel egybeesett az egész tábor éhségsztrájkja. Ezeknek hatására megindult a kivizsgálás: ki miért és mennyi időre legyen elitélve. Ekkor szabadult súlyos állapotban 28 hónapi szenvedés után. Sásdon munkát nem kapott, Pestre jött, itt újból körözték, ujabb letartóztatás várt rá. Romániába szökött, ott tüdővészben meghalt. A sok szenvedéstől mamám idegösszeroppanást kapott, igy én 14 éves koromban vezettem az egész háztartást. Franciska nővérem hastifuszban feküdt. Házunk fekvése még annak idején alkalmas volt arra, hogy sok szegény menekülő elvtársnak menedéket nyújtsunk, akik a jugoszláv határon iparkodtak átszökni. Ezt tudták is a Lovas bandái, több izben házkutatást csináltak, meg a körülöttünk lévő kukoricást átfésülték, de eredménytelenül, mert a gyerekek, köztük az öcsém, már előre szaladtak bejelenteni, hogy jönnek a csendőrök. Az én feladatom volt hogyan és hova rejtsem el őket. A középiskolai tanulásról szó sem lehetett, 6 elemi bizonyítványba bele volt irva: politikai okok miatt tovább tanulás nem engedélyezett. A helyi hatóságok mindent elkövettek, hogy megszabaduljanak tőlünk. Horthy iránti szolidaritás fűtötte Őket. Elvették házhelyünket, amihez nem lett volna joguk, mert három nagy leány és egy fiu volt még otthon. Azután az a piszkos árverés, a házunkat úgymond elrabolták. 27 ezer P.-re felbecsült ház 6.800 Pengőért lett elárverezve. A