Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)

3. / Linder-csoport, amely a városháziak uralmát jelentette és többszöri közvetlen tárgyalásban az SHS királyság kormányával, a megszállás öt évig tartó meghosszabbitását, vagy a megszállott területek önkormányzatának kimondását szerették volna elérni. Visszatérve a kongresszus kérdésére: a Szocialista Párt és a szakszervezetek vezetői egy rendkivüli kongresszus összehivásával szerették volna a pártegységet újból megteremteni. A kongreszszust 1921 május 29-én nyitották meg. A beszámoló őszintén feltárta a nehézségeket, ellentéteket, a személyi villongások miatt elhanyagolt vidéki és bányász területek problémáit. A kongresszuson több hozzászólásom volt. Biráltam a Linder-csoportot, amely a városházi politika függvényévé kivánta tenni a pártot, biráltam valóságnak meg nem felelő külpolitikai tájékoztatását (Munkás május 31. jun. 1.2. számai). Később a jelölő lista összeállítása után amelyre többségben a baloldaliak kerültek, a szavazás módja feletti vitában mi kommunisták arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a szavazást az alapszervezetekben kell megejteni. Ilyen értelemben szóltam hozzá a választás módjáról folyó vitába, követeltem, hogy a párttagság döntse el, hogy kik kerüljenek be a vezetőségbe. Ha ma egy történész elolvassa a "Munkás" sárguló lapjait, nem hiszem, hogy dicséroleg gondolna politikusi mivoltunkra, hogy egy biztosnak mondható baloldali vezetőséget kockáztattunk. Éppen ezért ugy érzem magam és elvtársaim politikai sakkhuzása magyarázatot kivan. A kongresszus utolsó napján a jelölőlista elfogadása utáni szünetben dr. Flamm szólt, hogy vár engem az annexionista Hesslein József. Ez a következőket mondotta nekem: tudja, hogy a Szocialista Párt vezetőségébe többségében baloldaliakat jelöltek, ennek nagyon örül és ajánlatot tesz, hogy a választás után én legyek a rendőrkapitány, ő pedig a polgármester. Miután eddig az annexionisták politikai ellenfeleink voltak, nem találtam elfogadhatónak, hogy a párt és vezetősége ennek a politikának legyen kiszolgálója, még akkor sem, ha ez Linder bukását jelentené. Hessleinnek kibúvó választ adva, Matusánhoz siettem. Egyetértettünk abban, hogy ha a választás elhúzásával időt nyerhetünk, időközben megoldást találhatunk anélkül, hogy az annexionisták uszályába kerüljünk. A választásokat június 19. -ére tűzték ki. Az eredmény ismert. Mi volt az oka, hogy kisebbségbe kerültünk? Részben a politikai bizonytalanság, részben agitációs hibák és a párttagság megosztottsága, amelyen már a kongreszszus sem segithetett. A választás után a kommunisták, a baloldal ellen, politikai ellenfeleink általános támadást inditottak. Feloszlatták a kerületi pártszerveket, az Ifjúmunkások Szövetségét, ahol a vezetőségben a kommunisták voltak többségben. Ők kerültek többségbe a Munkás szerkesztőségében is. A lap szelleme teljesen megváltozott, a politikai helyzet ellenzése helyett személyek ellen inditott támadások töltik meg lapjait dr. Doktor Sándor, Matusán Béla, Komor Imre és