Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)

Kijelölték Szünstein mozdonyfelvigyázót, hogy már reggel korán az állomásra kell mennie, velem együtt, hogy a mozdony és vasúti személyzetet, akik jönnének, eltanácsoljuk. Ülés után ismét Hajdú elvtársat kerestem fel, értesitettem a sztrájktávirat leadásáról és a sztrájknak a vasúti vezetőség által történt kimondásáról. Hajdú elvtárs tudomásul vette mindazt, amit a sztrájkról közöltem és egyben felhívott arról, hogy reggel referáljak a fejleményekről is, amikor eljövök és elmondta, hogy memorandumot visznek a szerb parancsnoksághoz, s előtte tudni akarja, mi a helyzet. Figyelmeztetett arra a felelősségre, mely engem a továbbiakban kell hogy áthasson. Ali? aludtam valamit és már reggel 6 óra után lent voltam az állomáson. Ii« értesültünk, hogy katonákkal hozatták be -3 lakásukról a vasúti és mozdony személyzetet. De nem volt ott akkor tobb, mint 2 mozdony és szerelvény. Az esryiken Hegedűs mozdonyvezető voit, s nagyban tüzeltek, Hegedűs mozdonyvezető sejttag volt. Odamentem hozzá, miután előző nap nem volt található, a sztrájkról már tudott, s mikor hozzá mentem, mondottam, hogy tűnjön el ő először, s a fűtő utána. Nem tétovázott, leszállt a mozdonyról mintha nézne valamit, s eltűnt. A fütő ugyanúgy. Szünstein ugyanúgy cselekedett a másik mozdonnyal. Tovább indultam és beszélgettem az egyik vonatkísérővel, amikor jött egy katona s rossz magyarsággal kérdezte, mit csinálok itt. Hogy mit? El kellene utaznom, a vasút ügyében. S kérdezősködöm, hogy mikor indul már. No csak tűnjön el az irodáoa, mert. . . . már akkor el is mentem, s kimentem az állomás térségéből. Ezután felkerestem Hajdút, akinek elmondtam a reggeli raportot, s azt is, hogy az állomáson tényleg megálltak a vonatok 12 órakor és reggel, akkor, amikor lent voltam az állomáson, csak két mozdony volt, amikről eltanácsoltuk a személyzetet. Közben Zsidarits és Bauer s egy-két elvtárs is jött, mikor a memorandummal elindultunk, még mindig csak egy páran voltunk, mert többiek a városháza előtt vártak. A memorandum átadása alkalmával, amikor Hajdú Gyula ismertette a memorandum tartalmát, továbbra Is hoztak ujabb előállitottakat. Hajdú elvtárs világos szavakkal, meggyőző érvekkel támogatta a memorandu mot, kifejtette, hogy nem irredentizmusról van itt szó, hanem a természetes határok lezárása által keletkezett gazdasági bajok megszüntetéséről, mind nagyobb a nyomor, stb. A tolmács újvidéki szerb ügyvéd fia volt, ki hadifogolyként volt Pécsett s kitűnően beszélt magyarul. O hűségesen tolmácsolta Hajdú elvtárs beszédét, majd Radovánovics ezredes haragra gyulladva kérdezgette a körülötte állóktól: miért akarnak sztrájkolni? Mindegyik mondott valamit, amit a tolmács szintén leforditott az ezredesnek. Közben hozzám is odaért, rojtos kopott nadrág volt rajtam, de nagy igyekezetemben nemcsak a nadrágom rojtos részét húztam fel, de az előtte napon vett, legalább látszatra tetszetős flór zoknimat is, lerongyolódunk - mondom. Szerencsére a bősz katona tovább ment, csak a tolmács mosolygott és Zidarics, ki a zágrábi fogdában is azzal "húzott", a zokni akkor már tényleg rongyos volt. Kedves epizód volt, mikor az egyik vékony elvtársat kérdezte, akarsz-e sztrájkolni, majd ráütött, inkább csak jelképesen a hátára és kitanácsolta. Ilyen azonban kevés volt, a memorandum vivőket nem kérdezte meg. Elhelyeztek bennünket ugy ahogy voltunk, egy tágas terembe, ahol elkezdtünk énekelgetni. Egyik sejttagom Bacsila János hozta magával a "Fel vörösök,