Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

DOKUMENTUMOK - Lefkovics Ernő visszaemlékezése: A munkásmozgalom Baranyában a szerb megszállás 13 hónapja alatt. 1918-1921. (Közli: Szabados Mihályné)

Ezután az incidens után uj tapasztalatokkal és nagyobb óvatossággal folytattam a munkát. 1919. január 2-án megalakult a Magyarországi Vasutasok Szövetségének pécsi csoportja. A magyar vasút életében először történt meg, hogy a vasút dolgozói politikai és érdekvédelmi szervezetet hozhattak létre. Örömmel vállaltam, hogy beválasztottak az ellenőrző bizottságba. Február hónap elérkezett, még az első napokban nem tudtuk, hogy ebben a hónapban Pécs város általános sztrájkjával lakóinak nemcsak a város iránti ragaszkodása lesz mérhető, hanem a kommunisták szervező munkája is, akik e sztrájk - amely megérdemelné egy részletes méltatást - előkészitésében és levezetésében jelentős szerepet vállaltak. A nagy sztrájk 1919 február 22én kezdődött. A Szabadkai Üzletvezetőség embere még a sztrájk előtt 1 héttel engem személyesen keresett fel és a kölcsönös legitimálás után elmondta, hogy Szikorszky, aki egyébként a budapesti kommunista pártnak tagja volt, és vele állandó összeköttetésben voltam a vasút üzletvezetőség igazgatósági gépjén, ajánlotta, hogy velem beszélje meg a további dolgokat. Ezen beszélgetésen, amely azzal végződött, hogy rejtjeles táviratot fog adni jelzettként az én nevemre, még elmondtam, hogy ha itt akar beszélni bárkivel, csak Hajdú Gyulát ajánlom, mert ő a szoc. dem. párt titkára. És pár szóval vázoltam még annak jelentőségét is. Hogy beszélt-e vele nem tudom. Én a beszélgetésemről dr. Havassal és dr. Hajdúval szintén beszéltem. Mikor a sztrájktávirat ténjdegesen megérkezett nevemre, dr. Havas elvtárssal, majd dr. Hajdú elvtárssal beszéltem, kihez felvittem a táviratot és ki szószerint mondotta: "hogy a vasútnak kell először a sztrájkot megkezdeni. S ettől függ a további menete a többi érdekelt csoportoknál". Magamra vállaltam a közlést azzal, hogy jelenteni fogom a továbbiakat sürgősen. Miután dr. Havassal, aki a vasúti szervezet titkára volt, s egyszersmind az Igazgatóság titkára is, megbeszéltem a teendőket, ugy láttuk, hogy előbb leadjuk a sztrájktáviratot a vasút összes állomásainak, már a kora délutáni órákban, a rendes körözvény időkben, s mikor ez rendben lesz, összehivjuk a vasúti szakszervezet vezetőségét 5 órára és már őket is bevégzett tények elé állitjuk. Ugy is történt. 3 csoport váltotta egymást, három csoportvezetővel a távirdában, a jóindulatú csupasziv Baranics János, Dörfiinger és Balog József, aki éppen azon délután volt szolgálatban. Több nő is volt szolgálatban, valamint Sós János és Horváth Ernő távirász sejttagok, tehát el kellett távolítani a csoportvezetőt, mint a nőket, miután kizárólag megbizható embereknek kellett azt leadni, mert hamarosan a szerb parancsnokság fülébe jutott volna árulás vagy esetleg csak indiszkréció utján is. Beállítottam tehát a távirdába és a szolgálat átvétele után csak odamentem Balogh csoportvezető asztalához, mely ott trónolt a hosszú terem elejének közepén. Balogh 40 év körüli ember, ki édesanyjával lakott, nem politizált, nagyon aggályoskodó, de jó szolgálattevő volt. Tutám - mondom, vagy fordulok hozzá mosolyogva, kérnélek, hogy ma délután nekem adnád át a kommandót, de ugyanakkor elküldenénk a leánykákat is haza feltűnés nélkül. Hisz olyan szép ido van. Hadd sé-