Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

TANULMÁNYOK - SZINKOVICH Márta: A szabadművelődési korszak Baranyában

megteremtése után ajándékozzanak egymásnak olyan gazdasági és szellemi kuiturértékeket, amelyek fejlődni vágyó sorstársaink tudásvágyát, kulturszomját kielégítik, s az ország újjáépítését előmozdítják. "-^ Később azonban ennek ellenkezőjével találkozunk: a megyei felügyelőség munkatársai kijártak a falvakba és ott maguk is szervezték a népművelést: "A felügyelő szervezett 38 órás előadássorozatot Versend községben, 24 órás előadássorozatot Pellérd, és 30 órás előadássorozatot Kisasszonyfa községben" olvassuk az 1947 május havi jelentésben. Ez természetesen szintén nem volt helyes eljárás, de ezért sem a felügyelőt kell hibáztatni. A VIII. ügyosztály kivánta meg, hogy a megyei felügyelőség ilyen módon is veg}^en részt a konkrét szervező munkában. Az ügyosztály maga is sok olyan apró részletkérdéssel foglalkozott, amelyek sehogyan sem illettek a legmagasabb szintű állami irányításhoz. (Az ügyvezetők nemegyszer közvetlenül a minisztériumba küldtek jelentést. A minisztérium az ügyvezetőktől bekért munkaterveknél megkívánta a hallgatók névsorának felterjesztését is. ) A minisztérium módszertani irányítása egyébként is részletekbe menő és ap rólékos volt. Az ügyvezetők számára nyomtatott űrlapokat küldtek ki (ezek alig különböztek valamiben az Iskoiánkivüli Népművelési Bizottság hajdani nyomtatványaitól), ezeken fel kellett tüntetni a tevékenység formáját: előadás, tanfolyam, műsoros est, stb. , a betervezett óraszámot, az előadó nevét és a nevelési célt stb. A társadalom szabad öntevékenységének elve helyett az mutatkozott meg ebben, hogy a szabadmüvelodés állami irányítása nem tudott még kibontakozni az előző időszak bürokratikus kötöttségeiből - nem csoda, ha az ügyvezetők nagy része, azok, akik hosszú évek óta résztvettek az Iskoiánkivüli Népművelési Bizottság munkájában, nem ismerték fel az uj vonásokat, az uj igényeket. Ha végig nézzük az 1945/46-ban és 1946/47-ben beküldött munkaterveket, majd a végzett munkáról szóló beszámolókat, az a kép tárul elénk, hogy a népmüvelés leggyakoribb formája továbbra is az előadás maradt. Az előadások tematikáját az ügyvezető állitotta össze, részben a korábbi gyakorlat sze rint. részben az adott lehetőségek számbavételével. Pl. egészségügyi vagy gazdasági szakismereteket nyújtó témák ott kerültek bele a tervezetekbe, ahol orvos, mezőgazdász, vagy aranykalászos gazda akadt, aki vállalkozott előadás tartására. Az előadássorozat és tanfolyam megkülönböztetését is inkább ott tapasztaljuk, ahol a tanfolyam valamiféle szakismeretet nyújtott és igy tárgyában élesen elütött a "közművelődési" jellegű témáktól. Ugyanakkor a közművelődési ismeretek terjesztése gyakran beieszövodött a gazdasági tani o lyamokba. Tapasztalat volt ugyanis, hogy a falusi lakosságot jobban vonzotta a praktikus ismereteket nyújtó témakör, és a társadalomtudományi, történelmi isme retterjesztés nem egyszer ezek keretében, néha egyenesen "belecsempészve" történt. A szakmai ismeretek elsajátíttatása céljából elsősorban a Földmüvelesügyi Minisztérium rendeztetett néhány hetes tanfolyamokat, így a falusi népmüvelés közönségére nemcsak a szabadmüvelodés, hanem a gazdasági szakminisztériumok is igényt tartottak. A VKM-ben többször fel