Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

KUTATÓINK MŰHELYÉBŐL - PETROVICH Ede: Az egyetemalapitó Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye

kor azonban a mai Mária-kápolna nem volt olyan állapodban, hogy annak nyomaira csak a rárakódott föld elhordása után bukkanhattak. Állításunk igazolására felemlítjük a következő öt bizonyítékot: 1. Hauy francia mérnök 1690. körül készitett térképe a mai Mária-kápolna alaprajzát határozott vonalakkal érzékelteti. Tehát legalább a falak álltak közvetlenül a török kivonulása után. 2. Ugyanígy jelzi Hermanng térképe a kápolnát 1754-ben. ** SŐt Hermámig meg romokat sem tüntet fel a falak között, amit például a Szathmáry-háznál el nem felejt. 3. Ismerjük a székesegyház 1735. évi műszaki leírását és költségvetését a foganatosítandó helyreállításhoz és ez a mai Mária-kápolnára vonatkozólag a következőket irja: "Vele (a mai Jézus Szive-kápolnájával) összefüggoleg két másik kápolna van, tetőzetük hiányos, ezért az alázúduló esők az ott eltemetett kanonokok s irja it annyira kimosták, hogy a koponyák kilátszanak. Ma e kápolnák el vannak látva tetővel, de alapos javításra szorulnak. "12 Az egyszerű kőműves fogalmazása kívánnivalót hagy maga után, azonban annyit igazol, hogy a kápolna falai nem voltak a föld alá rejtve. 4. Ma is őrzi a kőtár azt az emléktáblát, mely szerint 1739-ben Bohus Imre kanonok az akkor Szent Imrének szentelt kápolnát megújította és abba uj oltárt állitott fel.

13 5. Vörös Mihály őrkanonok 1858-ban azt irta naplójába: "Szent Imre kápolnájában a remekművű 115 éves oltárkép megtisztíttatott."*

4 Szerinte tehát az oltárkép 1744-ben került a helyére. A Mária-kápolna tehát nem lehet azonos azzal, melynek falait Klimó idejében a földből kiásták. Feltételezhetnők továbbá, hogy az Aranyos-kápolna a mai sekrestye helyén, tehát a Jézus Szive kápolna és az északkeleti torony között állott. Ha igaz ez, akkor 3 eset lehetséges: vagy a. az altemplom, vagy b. a mai kápolnák, vagy c. a mai sekrestye szintjén állott. Nem állhatott az altemplom szintjének magasságában, mert ez annyit jelentene, hogy mélyen a mai talajszint alatt volt, és bejárata az altemplom felől nyitott. Ez esetben az Aranyos kápolna a székesegyház szerves része lett volna, annak gondját a székeskáptalan viselte volna és nem egy önálló papi testület. De nem állhatott a mai kápolnák körülbelüli szintjén sem. Ez esetben ugyan lehetett volna külön bejárata, de csak észak felől és teljesen elsötétítette volna a mellette álló altemplomot. A sekrestye szintjén sem állhatott, mert akkor szintén csak a szentély felől lehetett volna megközelíteni. Egyébként a felsorolt helyek egyike sem tükrözné azt a függetlenséget, mely a vonatkozó okmányok tanúsága szerint az ide beosztott papságot megillette és nem bontakozhatott volna ki abban a szépségben, mely miatt ennek a kápolnának emléke még a késő utódokat is megragadta. Szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel is, hogy talán Oláh Miklós tévedett és igy a kápolna nem a székesegyház északi, hanem déli oldalához csatlakozott. Gondolunk itt az u. n. Szathmáry épületre, illetve az azt megelőző középkori kápolnára. Nem lehet ugyanis szemet hunyni, hogy három XVIII. szá-