Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata
milil hadtestre rohantak, a katonaság pedig két oldalra húzódva utat adott az alávaló gyauroknak. Amint a hadrend és a tá b ori podgyász közt lévő térre behatoltak, a hit harcosai az alávaló gyaurokat két oldalról hátba fogták és igen kemény tusa keletkezett. Mikor a rumilii hadtestet bekeríteni szándékoztak, azt vették észre, hogy a viiágbiró padisah kibontott zászlókkal és csatarendbe állított sereggel közeledik, mire rémület szállta meg a gyaurokat. Ezt látva. .. abban a percben megfordultak s vereséget szenvedve, a Tuna partjain maradt csapattal egyesültek. Eközben a hatalmas és győzelmes padisah a császári sereggel nyomult előre, a rumilii hadtestet balra elhagyva, s mivel a nyomorult király az összes tévelygő hadával szemben állott, a győzelmes harcosok mint vakító villám rohantak a gyaurokra. Ekkor a harc tüze mindenütt lángot vetett. ... A szerencsétlen király nem birt ellenállni a világbíró támadásának..." (164-166. o.) A szultán hadteste - a többi kútfőből is kivehetően - valóban segítségére sietett a szétbomlóban lévő másik két hadtestnek, - természetesen nem a padisahhal az élen, s éppen nem a szultán látása keltett félelmet a magyar seregben. Egyébként Dselálzáde - az imént mondottakhoz képest némileg szervetlen összefüggésben s ellentmondással, nyomban igy folytatja: "A vereséget szenvedettek hadrendje előtt lévő páncélos csoport az ágyuk elől kitérve, a jobb szárnyon álló anatolii vitézek soraiba hatolt. Ámde ezek vallásvédő bajnokok voltak és semmit sem tágítva, a kardok martalékaivá tették az utálatos csoportot; a karddal mint éles beretvával levagdalták testükről a fejüket, dögtestüket a porba ejtve, mint hullákat a kigyók és hangyák étkeivé tették. . . ... A nap lenyugvásának ideje vala... E győzelmes percben beállt az éj. Mivel pedig a felséges Isten végzése szerint ugy szokott történni, hogy minden győzelem után eső esik: ezen éjjel is megtelvén az isteni kegj^elem felhője, eso esett, mely elverte a föld porát. Amint besötétedett, a kikiáltók kihirdették a szultáni parancsot, hogy mindenki a saját helyén szálljon meg és ott töltse az éjt. A hit harcosai megtelepedtek, több helyen fáklyákat gyújtottak s az összes igazhivő harcosok rendkívül örültek a győzelemnek. 11 Mikor a fényszóró nap sugarai megvilágították a világot és nappal lőn, az ellenségvadászó padisah, a győzelmes uralkodó, lovára ülvén, elindult a csatatérről és a paradicsomhoz hasonló gyönyörű mezőn szállott meg, ahol császári sátora és égig érő szajbánok voltak felállitva.
