Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

A pesti országgyűlésen mandátumot igazoló nemzetiségi honatyák nagy többségének kötődése a magyar államhoz és alkotmányhoz őszinte és egyértelmű volt 1848-1849-ben. Csupán az uniót elvető és Szász Nemzeti Egyetem jogait 1848 szeptember közepe után Bécsben kieszközölni törekedő egyes erdélyi szász székek 10-12 követe fordított hátat a magyar nemzeti gyűlésnek, de köztük is voltak unióbarátok, mint a segesvári Carl Gooss vagy a brassói Elias Roth. A legtöbben erkölcsi kötelességüknek tekintették, hogy a nemzetiségi „izgatások" és „bujtogatások" ellen felvilágosítsák testvéreiket a magyar országgyűlés és kormányzat jószándékáról, a császári udvar ígérgetései és összbirodalmi törekvései valójáról. ERKÖLCSISÉG, HAZAFISÁG, ALKOTMÁNYTISZTELET, FELELŐSSÉG ÉS ÁLDOZATVÁLLALÁS Az 1848-1849. évi szabadságharc alatt ülésező Nemzeti Gyűlés két kamarája a magyar nemzet szuverenitását, önrendelkezését és független államiságát szimbolikusan kifejező népképviseleti testület volt. Amikor V. Ferdinánd 1848. október 3-án kibocsátott nyílt parancsa önhatalmúan és törvénytelenül feloszlatta az általa július 2-ára összehívott parlamentet, és az országot hadi törvények alá vetette, minden egyes képviselő súlyos erkölcsi kérdésekben került válaszút elé. Döntenie kellett hazájához és az alig fél évvel korábban szentesített polgári alkotmányossághoz vagy a felséges hatalmú, de a törvényeket semmibe vevő királyához legyen hű. A döntést a családi kötelességek is nehezítették, mivel a statárium nem csak életükre és vagyonukra, hanem hozzátartozóik sorsára is kihatott. Ha továbbra is részt vesznek a Nemzeti Gyűlés munkájában, földönfutókká válnak, bárki meg is ölheti őket. A Kossuthot és a fegyveres nemzeti önvédelem irányítását az Országos Honvédelmi bizottmány által magára vállaló radikalizálódó parlamentet Debrecenbe nem követő képviselők száma - a nemzeti egyetemük utasítására fele részben még szeptember közepén az udvarhoz járuló erdélyi szászokkal együtt - megközelítette a százat, azonban ebben tucatnyi, valóban önhibáján kívül az ellenség háta mögé került képviselő is benne van. A puccsal trónra juttatott, meg sem koronázott ifjú uralkodó, Ferenc József előtt a ceremoniális meghódolásra és az 1849-1866 közötti abszolutisztikus birodalmi államszervezetben hivatalvállalásra csak 9 magyar, 3 román és 4-5 erdélyi szász képviselő volt hajlandó. Haynau és a Bach rendszer megtorlása minden népképviselőt halálra és vagyonvesztésre ítélt. A legnagyobb tisztelettel a mártírokra, a trónfosztó függetlenségi nyilatkozatot aláíró tollvonásért kivégzett br. Perényi Zsigmondra és ifj. Szacsvay Imrére, gr. Batthyány Lajos