Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Ódor Imre: Az első népképviseleti országgyűlés baranyai követei

A választások, noha összességében a központi választmány és a megye politikai arculatát meghatározó haladó liberális köznemesség elképzelésének és irányultságának megfelelően alakultak, azért néhány meglepetéssel is szolgáltak. Elsőként az országosan is legismertebb példát, Táncsics Mihály siklósi kerületi követté választását kell említenünk. Az egyszerű nép, református prédikátorai, mindenek előtt Munkácsi Albert irányításával, itt valóban élt a törvény kínálta lehetőséggel, s kihasználva, hogy a központi választmány nem állított jelöltet, már a május 28-i népgyűlésen Táncsics jelölése mellett foglalt állást. Tarnóczai Dániel, nagyharsányi bíró fél telkének Táncsicsra Íratásával a választási törvény támasztotta „akadály" is elhárult, s az eszméiért börtönt is vállaló takácslegényből lett tanító és lapszerkesztő képviselhette a siklósi kerület választóit az országgyűlésben. (Érdekes, s talán kevésbé ismert, hogy egyidejűleg Békés városában is követté válassztották, s korábban felkérték Szarvas, illetve az izsáki kerület választói valamint az ómoraviczaiak.) Meglepetéssel szolgált a pécsváradi és a mohácsi választás eredménye is. Mindkét helyszínen az ismertebb, esélyesebbnek ítélt központilag támogatott jelölt (Perczel Miklós, illetve Hatos Gusztáv) maradt alul a helyileg respektált ellenféllel Hegedűs Imre, illetve Bencze Ignác ügyvéddel szemben. A többi kerületben a Központi Választmány jelöltje nem akadt vetélytársra, így az ismertség és köztisztelet övezte Madarász József, Angyal Pál Barthos Eduárd és Perczel Vince közfelkiáltással lett követ a dárdai (baranyavári), bükkösdi (szentlőrinci), németürögi (pécsi) és a mágocsi (hegyháti) kerületben. Választási botrány, óvás majd megismételt szavazás révén a Pécs városi választás híresült el, melynek főszereplője a frissen polgármesterré választott Aidinger Pál volt. A modern politikai küzdelmekre emlékeztető választási harc - melynek során az ellenfelek nem válogattak eszközeikben -, első fordulója Aidinger győzelmével, majd képviselői mandátumának megsemmisítésével zárult. A július 30-i pótválasztás során - immáron végérvényesen - ismét Aidinger diadalmaskodott, aki aztán a tőle már megszokott „vehemenciával" vett részt az országgyűlés munkájában is. A baranyai képviselők többsége - Aidingerhez hasonlóan - tevékenyen részt vállalt az országgyűlés munkájából. Fontos kérdésekben hallatták hangjukat, illetve több előterjesztést jegyeztek (mint pl. Angyal Pál, Aidinger vagy Hegedűs Imre), Táncsics pedig - a korabeli tudósítások szerint - különleges színfoltja volt a diétának (képviselői hatékonysága - igaz önhibáján kívül - ugyanakkor kívánnivalót hagyott maga után. Lásd erre vonatkozólag a siklósiak „Hallja Kend Táncsics!" - címen elhíresült választói levelét).