Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Ódor Imre: Az első népképviseleti országgyűlés baranyai követei

Mindössze ketten, Barthos Ede és Perczel Vince nem követték az országgyűlést Debrecenbe, s így a Képviselőház igazoló bizottsága 1849 márciusától a mandátumukról lemondottak között tartotta számon őket. A szabadságharc bukását követően - a két említett lemondott képviselő kivételével - a népképviseleti országgyűlés baranyai szereplői a büntetések többféle változatát voltak kénytelenek elviselni. A vagyonvesztés általános retorziónak tekinthető, akárcsak (a baranyaiak közül egyedül Törökországba emigráló Bencze Ignác kivételével) a kényszerlakhely kijelölés. Az 1850 -es években, a neoabszolutizmus időszakában csak a két „időben kilépő" (Barthos, Perczel) számára nyílt alkalmaztatási lehetőség. A többség osztályrésze - az erkölcsi emelkedettség mellett - a halálukig tartó egzisztenciális bizonytalanság lett. Kivételt csupán Aidinger polgármesterré (1861), illetve Angyal Pál országgyűlési képviselővé választása (1865) jelentett. Jelen feldolgozás egy nagyszabású országos vállalkozás része, amely az első népképviseleti országgyűlés résztvevőinek fellelhető életrajzi adatait kívánja feltárni és közzétenni. Helyenként és személyenként rendkívül eltérő a rendelkezésre álló forrásbázis. Szomorú tény, hogy az 1848/49-es esztendők meghatározó közszereplőiről sokszor milyen kevés hiteles adat, információ maradt fenn. Vállalkozásunk e hiánypótlás jegyében készült, ám - mint a baranyai feltárás eredményei is mutatják - korántsem tekinthetjük e kutatást lezártnak, mégis a részeredmények közreadásával is e „közjót szolgáló" férfiak emléke előtt szeretnénk tisztelegni. Aidinger Pál (Pécs, 1790-Buda, 1861. május 24.) Apja, György a városi közgyűlés tagja, 1797-ben szószólónak is jelölték. Aidinger Pál 1813-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Mindig a helyi hatalommal szemben indított perekben vállalta az ügyvédi megbízatást. így 1815-től a Verőce megyei Ténye község úrbéreseit képviselte mint assistens advocatus. Jellemző az indulatokra, hogy a földesúr, Adamovics úriszéke a súlyos adók miatt tiltakozó horvát falu elöljáróit 6 hónap börtönre és 30 botütésre ítéltette. A vármegye és a Helytartótanács nyomására a falu közönsége kezdeményezte ügyvédje elmozdítását, amire - 3 évi huzavona után 1820 novemberében sor is került. Közben Pécsett özvegy Zsolnayné prókátora volt a Matiskovits Ignác városbíróval szemben ügyben is. 1823-ban maga is a városi közgyűlés tagja lett. Hosszasan küzdött a Tanács ellen, elsősorban a külvárosok törekvéseit támogatta. Bejelentett, vá-