Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Hudi József: Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

gyon- és közbiztonság" védelmére az ideiglenes kormány - a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány - Széli József és Csány László miniszteri biztosokat küldte ki. A jelentésekből már arról értesülhetünk, hogy a hivatalos hatóságok erőteljes fellépése vagy egy-egy katonai alakulat vészjósló megjelenése lehűtötte a kedélyeket. 1848 nyarán - látva, hogy az összeülő népképviseleti országgyűlés nem kívánja tovább vinni a reformot - egy újabb elégedetlenségi hullámnak lehetünk tanúi. Majd arra figyelhetünk fel, hogy 1848 szeptemberétől, a katonai intervenció kezdetétől a harci zajok tompították az elégedetlenkedők hangját. A paraszti elégedetlenség tipikus formáit ragadhatjuk meg, ha a paraszti közösségeknek a vármegyékhez vagy a kormányhatóságokhoz küldött folyamodásait megvizsgáljuk. Említettük már, hogy a megmozdulások egyik célja az 1848 előtt keletkezett sérelmek orvoslása volt. Milyen sérelmek keletkeztek a Mária Terézia-féle úrbérrendezés végrehajtásakor és azután? A földesurak a szabályozáskor (az úrbérrendezéskor vagy később, a tagosításkor) a paraszti használatban volt földek (pl. irtványföldek, remanenciális földek), legelők, erdők egy részét visszavették és saját majorságukhoz csatolták; a legelők, erdők megszorításával csökkentették a volt jobbágyok életterét, a volt földesúri haszonvételek magánkezelésbe vételével vagy bérbe adásával csökkentették a parasztközösségek bevételi forrásait, előfordult, hogy nem a földbirtokos és parasztjai kerültek összetűzésbe, hanem a volt úrbéres gazdák és zsellérek, akik több jogot követeltek maguknak; a gazdák sokszor azért kerültek összetűzésbe a zsellérekkel, mert kiszorították őket az önkormányzati hatalomból, s ezzel összefüggésben a közjövedelmek feletti döntéshozatalból. A „lázadási tüneteknek" egy másik csoportját is el tudjuk különíteni, s ez a törvényi szabályozás hiányosságaira vezethető vissza. 1848 márciusában ugyanis nem volt idő arra, hogy az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás részkérdéseit megtárgyalják, a jobbágyfelszabadítást következetesen végig vigyék, s előre útját állják a paraszti elégedetlenségnek. A következmények váratlanul érték a miniszteriális kormányzatot, ugyanis az áprilisi törvényekkel földhöz nem jutott rétegek - a szegényparasztság tízezrei - radikálisan, tettleg követelték az úrbéresekhez hasonló elbánást; a kuriális zsellérek az úrilakokra támadták, megfélemlítették, s helyenként kifosztották kenyéradóikat; más esetben, ösztönös géprombolók módjára, kárt tettek az uradalmi termelőeszközökben;