Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Ódor Imre: Az első népképviseleti országgyűlés baranyai követei

Az országgyűlésen szegedi feloszlatásáig résztvett. 1848. július 10-én a 6 jegyző választásán 3 szavazatot kapott. Debrecenben a május 18., 23., 24. és 25-i üléseken a távol maradt és igazolásukat 15 nap határidő múltán is elmulasztó képviselők helyére új választásokat követelt. Az adótörvény tárgyalása során helyeslését fejezte ki a függetlenségi nyilatkozattal kapcsolatban, emellett eredeti, de nemtetszéssel fogadott javaslatban nőtlenségi adó bevezetésétjavasolta. Roppant tetszéssel fogadta viszont a Ház, amikor 1849 július 26-án, a nemzetiségi törvény elvetését óhajtotta, „mert nem akarja, hogy a magyar maga ássa alá nemzetiségét." A forradalom eltiprása után a pesti haditörvényszék elé került, amely az 1850. június 25-július 4 között tartott tárgyaláson felségsértés miatt vagyonvesztésre és kötél általi halálra ítélte. A büntetést azonban az uralkodó teljesen elengedte. A hatóságok lakóhelyéül Pécset jelölték és utazási korlátozás alá helyezték. Megfigyelői jelentései szerint mezőgazdasággal foglalkozott, és bár magatartását nyugodtnak, polgárokból álló környezetét „nem aggasztónak" találták, megjegyezték, hogy szelleme, gondolkodásmódja (die Gesinnung) nem változott. Rendőri felügyeletét 1855. május 11-én szüntették meg. Az 1861. évi országgyűlésen nem volt képviselő. 1865-től azonban Pécs város országgyűlési képviselője, 1866. január. 20-án a 36 tagú válaszfelirati bizottság tagjává is választották. Haláláról Pécs városa központi bizottmánya jelentése alapján a Képviselőház 153. ülése 1867. szeptember 30-án megemlékezett. Forrás: Közlöny 1848/15 és 18. Barthos Ede (Eduard), szigeti (Pécs, 1819-Buda, 1852. X. 14.) Családja Szatmár megyei, felsőbányai eredetű, 1627-ben szerzett nemességet. Nagyapja, Ferenc nagybányai bíró és szenátor volt. Atyja, József (sz. 1766) telepedett le Baranyában, Pécsett majd a vármegye előtt 1793-ban igazolta kiváltságait és alszolgabíró később táblabíró, egyben évekig (1826, 1829) főadószedő tisztséget is viselt. 1836-ban már nem Pécsett, hanem Bellyén élt, mivel a baranyavári járás főszolgabírájává választották. Ede iskoláit nem ismerjük, de a püspöki székhelyen, Pécsett katolikus gimnázium és jogi líceum is működött. Egyes adatok szerint viszont nemesi testőr volt, ez esetben Bécsben az udvarnál tanulhatott. Feltehetőleg ügyvédi vizsgát is tett, hiszen később birói tiszteket töltött be Baranyában: 1838-ban előbb igazolta nemességét majd megyei esküdt lett, 1842-től alszolgabíró, 1845. július 7-tól 1848 közepéig a mohácsi járás főszolgabírája volt.