Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pálmány Béla: Az első népképviseleti országgyűlési választások Magyarországon

rétfalusi kerület képviselőjét, Antal Mihályt, továbbá a berettyóújfalusi kerület követét Szivák Miklóst. Előbbi valóban parasztember volt a szlavóniai magyarság képviseletében, Szivák uram azonban, bár magát szántóvetőnek tartotta és csizmában járt, valójában berekböszörményi annalista nemes volt, tehát a korábbi kiváltságosok táborába tartozott ő is. A két írástudó földművest Deák Ferenc ültette a két oldalára és magyarázta nekik, miről van szó a tanácskozásokon, Batthyány miniszterelnök is többször asztalához hívta őket, sőt Szivák uramat szeptember elején besorsolták a Bécsbe a királyhoz menesztett küldöttségbe is. Vannak, akik négy parasztképviselőről tudnak. Az Esztergom megyei táti kerületben megválasztott Zsitvay József, egy nemességet szerzett dorogi postamester, Nyergesújfalun mészáros mesterként élő unokája volt, állítólag negyed telket is müveit - ő esetleg számítható „parasztnak", bár nemesnek született, de hogy kit gondoltak a negyediknek, nem tudjuk. A KÉPVISELŐK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE A népképviselők nemzetiségi összetételére már nehezebb válaszolni. A 457 honatya közül közel négyszázan (87-88%) büszkén magyarnak vallották magukat akkor is, ha anyanyelvük nem a magyar, hanem a német, a horvát, a szerb, a szlovák vagy a ruszin volt. A magyar nyelv és írás magas szintű ismerete a törvényhozásban elengedhetetlen volt, hiszen az országgyűlés „diplomáciai" nyelvét jelentette. Az erdélyi nemzetiségek képviselői a kolozsvári református jogakadémián sajátították el a magyar nyelvet, csakúgy, mint a túlnyomórészt jogvégzett magyarországi nemzetiségiek is a középiskolákban és a jogakadémiákon tanultak. Egyértelműen nemzetiséginek csak a 22-23 erdélyi szász, a 18 magyarországi és 6 erdélyi román valamint a fiúméi követ, az olasz-német Susanni „József tekintette magát. A két délszláv nemzet, a horvátok és a határőrvidéki szerbek köztudottan nem ismerték el a magyar Országgyűlést, ezért a Száván túli horvátországi megyék 18 képviselője, továbbá az 1848-as törvényekkel az országhoz visszacsatolt és a polgári igazgatást bevezető korábbi horvát, szerémi és bánsági határőr ezredek összesen 15 követe nem jelent meg Pesten, hanem a zágrábi horvát, illetve a karlócai szerb nemzetgyűléseket ismerte el népe szuverenitása megtestesítőjének. Ezért volt különösen fontos politikai szerepe annak a 6 „rácz nyelvű, de tiszta magyar érzésű" bánáti képviselőnek Bakalovich Szilárdnak, a hős tábornok Damjanich Jánosnak, a becskereki Hadzsics Lázárnak, Raczkovits Kozmának, a miniszter Vukovics Sebőnek, Sztojanovics Mihálynak - továbbá a horvát vagy dalmát (bunycvác) szárma-