Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pordán Ildikó: A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László Károly és Perczel Miklós naplóiban

ni, ha csak a stagnáló lelki nyomor örökös Eduard és Kunigundáját nem, ad exemplum."

3 Az ember önállóságát csak állandó gondolkodás és szigorú önvizsgálat által őrizheti meg, erre talán legmegfelelőbb egy napló. Sokan a naplók legnagyobb értékének a valóságra törekvést tartják, a dátumok, az időbeli közelség ezt feltétlenül alátámasztja, de itt elég csak arra gondolni, hogy minden naplóíró csak a saját szemszögéből, önnön személyiségén átszűrve írhatja le a történteket. A valóságra törekvés másik korlátja az, hogy a naplóírók egy része tudatosan olvasóknak írja a művét, de ha nem, akkor is megfordulhat a fejében, hogy olvasók kezébe kerül. A naplóírás virágkora a 18. században kezdődött, melynek oka a szubjektivizmus, a bensőségességre hajlamos vallási irányzatok előtérbe kerülése és a felvilágosodásból eredő moralista törekvések voltak. A naplóírók megpróbálták lelkük minden rezdülését megismerni és lejegyezni, a pszichológiai leírást eddig ismeretlen mértékben fejlesztették ki, s ezzel megszületett a modern napló. A romantikusok töredékesség kedvelésük ellenére ritkán írtak naplót, talán azért, mert a töredékesség számukra valami töredezettet jelentett, azaz többé be nem fejezhetőt, a napló pedig mindig növésben, fejlődésben lévő sajátságos műfaj. A 19. században nagyon sok korábban írt napló került a nyilvánosság elé, melyekre jellemző, hogy krónikaszerűek, a külvilág felé fordulnak. A modern napló befelé fordul, a naplóíró célja megismerni önmagát, és ezen keresztül az embert. A memoárok is a 19. században válnak újból kiemelkedő jelentőségűvé, Szávai János megállapította,

4 hogy a memoárok divatja a mozgalmas korok után következő nyugalmasabb időszakokra jellemző. Ebben a műfajban az események lezárulása után lép fel az összegzés és a tapasztalatok levonásának igénye. Ahogy a naplóíró is eldönti az első pillanatban, hogy intim naplót avagy a külvilágot érintő eseményekről fog írni, úgy a memoárírónak is választania kell: tanúsággal szolgál-e vagy vallomással. Bár a személyiség fejlődésének rajza is csak akkor lesz igazán hiteles, ha azt formáló kort is bemutatja. A memoáríró eldöntheti, hogy milyen mértékben tárja fel és mutatja be személyiségét, milyen hangnemet választ, mit hallgat el, és mennyire lesz őszinte. Ez utóbbit igen gyakran kérik számon az íróktól, bár éppen a megtörtént eseményektől való időbeli messzeség teszi lehetővé, hogy bizonyos távolságból szemlélje a történteket. Ebből következően viszont már ismeri a tanulságot, 3 Tanárky, 37. 4 Szávai.