Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Rayman János: A Kossuth bankók Baranyában

RAYMAN JÁNOS A KOSSUTH BANKÓK BARANYÁBAN A magyar szabadságharc alatt kibocsátott és forgalomba hozott fémpénzek és bankjegyek, valamint helyi kiadású szükségpénzek általános története és szerepe nagyrészt már feldolgozott része pénztörténetünknek. De még számos részlete nem ismeretes. A harcok során a hadszínterek változása miatt, különböző katonai ellenőrzés alá vont területek alakultak ki, amelyeket vagy magyar, vagy osztrák katonaság birtokolt. Eleinte, még 1849 első hónapjaiban is, minden kibocsátott papírpénzt elfogadtak, vagy legalábbis a forgalomban megtűrtek. Majd azt látjuk, hogy az osztrák katonaság megszállta területeken tiltották a magyar papírpénzek az ún. Kossuth-bankók, a magyarok által ellenőrzött területeken pedig az osztrák nemzeti bank bankjegyeinek forgalmát. Viszont a területek időnként, gyakran többször is gazdát cseréltek, amellyel rendszerint együttjárt a lakosság kezén lévő pénzek forgalomképességének, de legalábbis ázsiójának a megváltozása is. MAGYARORSZÁGON FORGALOMBAN LÉVŐ PÉNZEK 1848-BAN Aranypénzek: 4 dukát Ezüstpénzek: 20, 10 és 3 krajcár 1 dukát 1/2 tallér (1 gulden) 1 tallér (2 gulden) V. Ferdinánd pénzein kívül természetesen elfogadták a korábbi uralkodók arany és ezüstpénzeit. Bár az aranypénzek forgalmi szerepe jelentéktelen volt. Ezüstforint pedig még nem került ekkor forgalomba, mert V. Ferdinánd 1837 és 1839-ben kis példányszámban vert 1/2 és 1 tallérosa semmilyen szerepet nem kapott a pénzforgalomban, az 1848-1851 évszámú forintok valójában utólag készült veretek 1852-ből, így az ezüstforint tulajdonképpen csak számítási pénz szerepét töltötte be. A konvenciós számítás szerint 1 forint (pengőforint) megfelelt 1/2 régi ezüsttallérnak és 60 krajcárból állt.