Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Márfi Attila: Színjátszás Pécsett 1848-1849-ben

Akkor, mikor az volt a tét, hogy a nemzeti színészet is hasonló jogokat élvezhessen, mint a német vándorló színésztruppok. S akkor a város nemessége is megmozdult, élükön Bartos Eduárd, Perczel Miklós és Gaál Ferdinánd nemes urakkal. A közel három hétig tartó renitens, utcai jeleneteket, színházbezárást, tüntető felvonulásokat sem nélkülöző botrányhullám országos visszhangot is keltett. Aminek következményeként a magyar színészek egyre többször felléphettek a német polgárok színházában. S ezzel mintha ki is fogták volna a szelet a vitorlákból, illetve a nemzeti hevület ha meg is maradt, már nem a színházban keresett magának utat. S mikor pár napos késéssel városunkba is elérkezett a pesti forradalmi események híre és elkezdődött a nemzetőr alakulatok megszervezése, a korábban többször is nemzeti érzületéről, na és persze renitens hajlamairól is tanúságot tevő líceumi diákság testületileg belépett Pécs nemzetőrségébe.

14 S amíg a konzervatív nemesség lassan visszavonult a politikai harctérről, a radikálisabb erők kerültek előtérbe. Magatartásukat viszont a lassú, fontolgatva haladás jellemezte. A színház, a színpadi élet, de maguk Thália papjai sem kerültek előtérbe 1848-ban Pécsett. Megmaradt azon keretek között, amit pár évvel ezelőtt nagy nehezen elérhettek az egymásnak feszülő politikai erők. S amikor a forradalmi események híre beköszöntött, éppen egy német színésztársaság tartotta vendégjátékát a pécsi nagyérdeműnek. Nem éppen előzmények nélkül, hiszen a város vezetése 1847-re egy híres magyar vándortársulat, Havi Mihály és Szabó József társigazgatók Európahírű truppját várták. Akik előző évben már jártak a Mecsekalján. Bár számos német társulat is jelentkezett az évadra, de a szenátus ragaszkodott a „vetésforgóhoz", s kitartott a nemzeti teátristák mellett, akik viszont mégsem tudtak eljönni a pécsi vendégjátékra. így 1847/48. telére egyetlen társulattal sem állt szerződésben a város vezetése. Mely tény a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint komoly sérelme volt az akkori polgárságnak. Obadich József a színházi részvényesek vezetője így konstatálta az eseményeket: „...mi a Nemzetiség tekintetéből tavai a közönséggel együtt egy kis áldozatot hoztunk, mert noha tsak a Magyar hírlapokban hirdettük a Színháznak történendő bérbe kiadását, mégis mivel egy magyar társaság se jelentkezett, inkább hogy sem németet vettünk volna bé, pedig vagy hat igazgató is jelentekezett, úgy irányzottuk dolgainkat, hogy Színész Társaság nélkül maradtunk, mi be is következett, minek természetesen az volt a következménye, hogy mi a bért elvesztettük a tisztelt közönség pedig a hosszú unalmas télen által színházi élvezettől fosztatott meg."

15 14 Nagy-Ódor-Radnóti 1998. 21. 15 Márfi 1998. 116. Baranya Megyei Levéltár, Pécs város tanácsának közgyűlési jegyzökönyve és iratai. (Továbbiakban BML. Pvt. kgy. jkv. és Pvt. ir./ 2 310./1848.