Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)
Füzes Miklós: Batthyány Kázmér gróf dilemmája (A magyar külpolitika alternatívái 1849. április-júliusában)
külügyminisztertől egy hasonló levél ugyanezzel a küldetéssel bízott meg. Ez a két levél különösen azt szolgálta, hogy a szóbeli utasításaim hitelességét igazolja, amikor a pillanat elérkezik, hogy ezt felhasználjam. Az utasításaim szerint tehát a déli szlávokhoz mentem, Agram, Carlovic és Belgrádon keresztül. Sokáig laktam ezekben az országokban, mindig a legjobb tudásom szerint azon munkálkodva, hogy a szlávok és a magyarok között őszinte megegyezést hozzak létre. Túl sokáig tartana, hogy Excellenciádnak munkám minden részletéről beszámoljak. Pillanatnyilag annyit mondanék, hogy fontos kapcsolatokat építettem ki Horvátországban, két meghatalmazottam van, akik rendszeres kapcsolatban vannak velem, valamint Boszniában is kötöttem ismeretségeket, és egy ideje itt is van megbízottam. Mindeközben próbálkoztam, hogy hírt adjak magamról a magyar kormánynak, kétszer írtam, anélkül, hogy a leveleim célhoz értek volna. Küldtem egy megbízottat Pestre, egy Teleki gróf úrnak címzett levéllel, de nem tudott odaérni, mivel ennek a küldöttnek volt még egy levele Batthyány Kázmér grófnak, visszatértekor ezt firtatva, Wels úrral volt szóváltása. Azóta, a császáriak sikerei elhidegítették a szlávokat irántam való viszonyukban: majd miután a magyar nemzeti hadsereg újra fölénybe került, az osztrák-orosz cselszövés a gyenge embereket, akikkel dolgom volt, Oroszország karjai közé taszította. Ezalatt, sikert sikerre halmozva a magyar csapatok elfoglalták Pancsovát. Kihasználtam ezt az értékes helyzetet, hogy elmenjek abba a táborba, amelynek a sikerei a hazáméival azonosak, ahol honfitársak vannak, személyes barátok, mint Bem és Dembinszki tábornokok. Pancsovára érkezve, egyenesen a Tábornok úr (V.G. = Votre Général= Őtábornoksága) elé kellett mennem, gróf Teleki egy új leveléről beszélni, melyet Czartoryski herceggel nekem küldött. Perczel tábornokkal való tárgyalások után, Szerbia, különösen Bosznia és Horvátország ügyeiről, valamint a politikai kapcsolataimról a francia és a piémonti kormánnyal, Párizs, London Zürich, Brüsszel és Konstantinápollyal való levelezésemről, a tábornok kinevezve vezérkari ezredesnek, az ő főhadiszállásához osztott be. Pillanatnyilag a diplomáciai kapcsolatok foglalnak le leginkább, amíg a tábornok vagy Excellenciád másképp nem rendelkezik. Jelenleg, hogy van szerencsém Excellenciádnak a nyolc hónap óta végzett munkámat vázolni, azt merem állítani, hogy a magyar ügyért... [itt hiányzik egy rész] Azt gondolom, a cselekvés módját illetően, hogy egy szabad szlávok csapatának szervezete, melyet egy szláv irányítana, s ahol megtalálhatók lenné-