Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Füzes Miklós: Batthyány Kázmér gróf dilemmája (A magyar külpolitika alternatívái 1849. április-júliusában)

„Szent szövetség" mibenlétértől azonban már részletezőbb. Sándor cár tervén alapul, melynek intim körülmények közötti létrejöttére is utalva összefoglalja lényegét: „Ezentúl a fejedelmek az igazság, az Isten törvényei, és az ő Evangéliuma szerint fogván uralkodni - egymást örökös tejtestvérnek és barátoknak - de népeiket is azoknak és természetes szövetségesnek tekintendik - 's ha közülük csak egy is valaki által megtámadtatik egész erejével védendik..." A tervet Ausztria és Poroszország, majd a többi kisebb államok uralkodói is elfogadták, de Anglia távol maradt tőle. Palóczy szerint az abszolutista hatalmak szövetségükkel Angliának az abszolutizmussal szembeni „szabad institutioit" igyekeztek kordában tartani. Anglia azonban szerinte a „Szent-szövetség" alattomos mesterkedéseihez sohasem járult hozzá, azokat vagy meghiúsította vagy legalábbis korlátozta. A Szentszövetségnek a szabadságmozgalmak elleni fellépését Palóczy időrendben tárgyalja. A mozgalmaknak csak azokra a periódusaira terjed ki figyelme, amelyek a Szentszövetség fellépése által meghatározottak. 1. Az olasz Carbonari mozgalmakat illetően a szövetségre lépett hatalmak orosz, osztrák, francia (Bourbon) és porosz - úgy határoztak, hogy Ausztria fogjon fegyvert a háborgó olaszok ellen, segítségére Orosz és Poroszország 50-50 ezer katonával lesz. A segítség már úton is volt, amikor „ a' nagy szájhősökből, de rossz katonákból állott olasz Carbonárikat" az osztrákok könnyűszerrel leverték. Az olasz mozgalmakat így elnyomták. Ez volt az első fegyveres intervenció a „Szentszövetség részéről" és az első olyan eset, amelynek Anglia határozottan ellent mondott. 2. Spanyolország „újabb forradalma" Rafael Riego ezredes és Antonio Quiroga tábornok vezetésével tört ki, szabadelvű alkotmányt készítettek (helyesebben visszaállították az 1812. évi alkotmányt, amit a nemzeti felszabadító harc (1808-1814) eredményeként alkottak), de VII. Ferdinándot trónján hagyták, aki az alkotmányra fel is esküdött. Veronában az öt nagyhatalom ismételten kongresszust tartott és úgy határoztak, hogy XVIII. Lajos francia király fegyverrel interveniáljon (avatkozzon be) Spanyolországban. Anglia ismét ellent mondott, de XVIII. Lajos 1823-ban ennek ellenére elküldte 100 ezer főnyi seregét, és a spanyolokat legyőzte. A hatalmat átvevő junta szabadon engedte VII. Ferdinándot, akit az abszolutista trónra vissza is ültettek. Ezideig érvényesültek a „szentszövetség" elvei, kezdtek napirenden lenni a fegyveres intervenciók, kezdtek azonban repedések is keletkezni a tagok között - állapítja meg Palóczy László. 3. A görögök lázadása a szultán ellen több éves harcot jelentett a török túlnyomó erő ellen. A nemzetközi közvélemény a görögök mellett volt, még az oroszoké is, akik vallási alapon is ápolták rokonszenvüket. Ausztria, Orosz-