Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

erők harckészségéről. Batthyány azonban tisztában volt azzal, hogy az általa szervezett, kiképzetlen, kaszás, dzsidás néppel harcolni lehetetlenség. A Dráva vonal őrzésére rendelt nemzetőrség harcképtelenségére vallott az is, hogy Roth titokban kelt át a határon. Véleménye szerint a horvátokat csak reguláris hadsereg győzhetné le, mivel ilyen nem volt Baranyában sem, ezért a gerilla háború maradt egyedül a betolakodók nyugtalanításának eszközéül. Hamarosan a népi ellenállás eredményéről is tudósított. Oroszlónál a horvátok 16 szekérnyi lőszerutánpótlását a kísérettel elfogták. „... legyenek ezen sikereink Tolna Megyében is ösztön Apró Háború megkezdésére, mely iskolája lehet a Nagyra."

10 A horvátok átkelése Tolnában sem volt zavartalan. A szakályiak és a pincehelyiek akciói bosszúra késztették Roth generálist, aki visszafordult, és túszok ejtésével, Pincehely felégetésével torolta meg az ellene szegülőket. Emiatt megkésett utóhad nem érte be a pákozdi csatában megfutamodó Jellacic-ot. Kénytelen volt megkísérelni a visszajutást ugyanazon az úton Horvátországba. A baranyai kormánybiztos felajánlotta a szomszédi haderőt, valamint a Dráva és a Duna közti rész figyelését. Sőt javasolta, hogy Tolna, Baranya, Somogy együttesen állítsa meg a visszavonulókat. Gondolatait ilyen kérdések foglalkoztatták mint: „Ki tartja figyelemmel Rothot?, Mennyi erő van Tolnában, más vidékeken?, Somogyból milyen segítség remélhető?" Felkérte a somogyiakat az esetleges támogatásra. Nem kívánt beleavatkozni Sztankovánszky Imre hatáskörébe, mert „azonban a tettre hívásnak Mindkettőnkhöz Tolnából kell eredni, hol az Ellenség tanyája s mely a bekövetkező Harcznak első szintere lészen."

11 Ami előre is láható volt, az hamarosan bekövetkezett. Tolna számára október 7-én Ozoránál megadatott az országos dicsőség. Roth és Philippovics letette a fegyvert a 15 ezres tolnai népfelkelő sereg, Perczel Mór üldöző csapata és a veszprémi nemzetőrök előtt. Sztankovánszky Imre méltányolta Batthyány Kázmér őszinte gratulációját, aki „örömmel engedi át másnak a koszorút azon megnyugvásban, mely elégli azt ha a hazai közügy bárki által kiviva a czél elérve van," Míg saját személyének a fontosságát elenyészőnek, addig a diadal igazi hőseink a népet, Gsapó Vilmos nemzetőr őrnagyot, Perczel Mórt tartotta. Szerénysége mondatta azt, hogy a siker titkát inkább a „szerencsés körülmények hosszabb láncolatában kell keresni". Valóban voltak ilyenek, többek között a szomszédok „kis" háborúja, amelynek során a horvát utósereg a lőszer készletének az elvesztésével jelentősen meggyengült.

12 Egymás iránti mély tiszteletből kölcsönösen a másik szerepét hangsúlyozták. A pákozdi és az ozorai 10 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1848. október 1. 11 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1848. október 6. 12 TMÖL: Szt. cs.: Szt. 1. 1848. október 9. Sztankovánszky Imre fogalmazványa