Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

1848 nyarától a „péterváradi honvédzászlóalj" (a péterváradi határőrezred magyar kormányhoz hű katonáiból szervezett alakulat) századosa a péterváradi várőrségnél. Októberben a várőrséggel csatlakozik a honvédsereghez, s részt vesz Pétervárad védelmében. A vár 1849. szept. 7-én bekövetkezett feladásáig szolgál. Néhány havi fogság után szabadon engedik. Később neves szőlősgazda és borászati szakíró. 1899. aug. 20-án Péterváradon hunyt el. Szinnyei: Magyar írók III. 808-813., HL.: 1848/49 45/216. mitterburgi Mitte rp a cher Ágoston szül. Siklós, 1811., r. kat. A Siklós város életében jelentős szerepet játszott M. családból származott. Kilépett főhadnagy (1829-től 1846-ig a 48. gyalogezredben szolgált), Baranya megye esküdtje. 1848 áprilisában a siklósi nemzetőrség századosává választják. Baranya megye mozgósított zászlóaljával júliusban részt vesz a bácskai harcokban. Szeptembertől a Baranya megyei önkéntes nemzetőr-, dec. 3 (l)-tól az ebből szervezett 51. honvédzászlóalj századosa. Alakulatával Eszék várát védi. A vár 1849. febr. 14-i feladásakor hazatér. Májusban megbízást kap egykori alakulata katonáinak összegyűjtésére. Július közepén a 135. honvédzászlóaljhoz osztják be, mely a Szegeden, majd Aradon gyülekező tartalék hadtesthez tartozik. Csatlakoznak Görgei tábornok Világosnál kapituláló seregéhez. 1849 decemberében a császári hadbíróság Aradon 10 évi várfogságra ítéli. 1850 nyarán - a többi, a császári hadseregből még a forradalom előtt kilépett, honvédseregben szolgálatot vállalt tiszthez hasonlóan - kegyelmet kap. Telekkönyvi hivatalnok lesz Siklóson. Meghalt ui., 1855. dec. 29-én. Közlöny 1848/178., Hellebronth Kálmán 408., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 30., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 3243., HL.: Aradi hadb. 113/5 2/302., Uo.: Rendőri meg/így. 67/318. Nendtvich Gyula szül. Pécs, 1823., evang. N. Tamás gyógyszerész és Aidinger Anna fia. 1848 tavaszán okleveles mérnök. 1848 nyarán Baranya megye mozgósított nemzetőrségével a Dráva vonalát őrzi. Szeptembertől tizedes, majd hadnagy a megyében alakuló önkéntes nemzetőrzászlóaljnál. Dec. 3 (l)-tól főhadnagy az előbbiből szervezett 51. honvédzászlóaljban az eszéki várőrségnél. A vár védelme során megsebesül. Eszék feladása (1849. febr. 14.) után hazatér. Április végén Debrecenben ismét szolgálatra jelentkezik. Júl. 24 (16)-tól százados a tartalék hadtestnél szerveződő 130. zászlóaljnál. Ezzel Világosnál teszi le a fegyvert.