Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

zólyomi önkéntes (később 124. honvéd-) zászlóalj parancsnoka a feldunai hadtest Kmety-hadosztályában. Végül júliustói a Kazinczy Lajos ezredes parancsnoksága alatt Bereg-Máramaros-Ugocsa-Ung megyében szerveződő tartalék hadosztály vezérkari főnöke. E beosztásában az utolsó napokban alezredesi előléptetést kap. A hadtest zsibói fegyverletételekor (aug. 24-25.) illegalitásba vonul, majd Törökországba menekül. 1851-től az Egyesült Államokban (Philadelp-hiában), majd Kanadában, végül Brüsszelben él. 1864-ben amnesztiával hazatér. 1867-ben a Baranya megyei Honvédegylet tagja. Közlöny 1848/13., 160., 1849/92., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 693. és 904., HL.: 1848/49 39/381., Mikár I. 9., Danes Lajos 91., KAW.: 12. LIR. 1841-1850. 7/80. Szibenliszt János született Véménden, 1803-ban, r. katolikus, nemes. Sz. György erdőmester és Ursula N. fia. Német anyanyelvű. A gimnázium 5 osztályát végzi el. 1820-tól közvitéz, a forradalom kitörésekor alszázados a 9. Miklós huszárezrednél. Ezredével 1848 júliusában a Batthyány-kormány kívánságára Morvaországból hazavezénylik, és leteszik az esküt az 1848 áprilisi magyar alkotmányra. Szeptembertől részt vesznek a Jellacic elleni harcokban. Októberben csatlakoznak a honvédsereghez, Szibenliszt századkapitány lesz (okt. 16.). A téli hadjáratban ezrede kikülönített 8. századával előbb Pen -cl tábornok hadtesténél szolgál, majd 1849. febr. 8 (jan. l)-tól őrnagy és a 9. huszárezred egyik osztályának (két századának) parancsnoka Görgei feldunai hadtestében. Április 19-én a nagysallói csatában súlyosan megsebesül, bal karját ágyúgolyó roncsolja szét. Felgyógyulása után Görgei seregéhez csatlakozik (július), mellyel Világosnál teszi le a fegyvert. A császári hadbíróság Aradon halálra (1848. dec. 29.), majd 16 évi várfogságra ítéli (1850. febr. 28.) 1851 tavaszán kegyelmet kap. 1867-ben az Inkey-család „vendége" (már évek óta) Inkén, a Somogy megyei Honvédegylet tagja. A kiegyezés után századosi nyugdíjat kap. 1884-ben Inkén hunyt el. Közlöny 1849/23., Mikár I. 81., Vas. Újs. 1884/16., HL.: 1848/49 51/17., Uo.: Aradi hadb. 113/72/328., Uo.: Gen. Kom. zu Ofen 1868. 2. Abvt. 21-8. 119., KAW.: 9. HR. 1841-1848 1/33., Uo.: Trauungsbuch 9. HR. 1844., MOL. Hm. Ált. 1848. 8221. és 9276., 1849. 3553.